Feladat: 1192. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Gungl István ,  Vass Albert 
Füzet: 1974/december, 229 - 231. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Folyadékhozam, Impulzusmegmaradás törvénye, Rakéta, Adiabatikus állapotváltozás, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1974/február: 1192. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A rakétába préselt levegő kitágulása hirtelen megy végbe, a gáz nem tud hőt cserélni környezetével, így állapotváltozása adiabatikus. Az adiabatikus állapotváltozás során

pVκ=állandó,(1)
ahol κ=cp/cv>1. A gáz belső energiájának rovására egyrészt munkát végez a külső légnyomással szemben, másrészt felgyorsítja a rakétát és a kilökött vizet. A folyamat gyorsasága miatt a nehézségi erő szerepe kicsi, a rendszert zártnak tekinthetjük, s az impulzus, illetve energiamegmaradás tételét alkalmazzuk.
Ha a levegő nyomása épp akkor éri el a p0 külső nyomást, amikor a teljes vízmennyiség elhagyja a rakétát, akkor
p(V0-m2/ϱ)κ=p0V0κ.
(Itt ϱ a víz sűrűségét, p a gáz kezdeti nyomását jelöli, ami a túlnyomás és a külsőnyomás összege.) Ebből a víz tömege
m2=m0ϱV0[1-(p0p)1/κ].(2)
Ha a rakétában levő víz tömege ennél az m0 értéknél nagyobb, a külső és a belső nyomás kiegyenlítődik az összes víz kilökődése előtt: a levegő kevesebb munkát végez, mint az m=m0 esetben, és a maradék vízzel is súlyosbodott rakéta kisebb sebességgel indul. Ezért elegendő az m2m0 esetet vizsgálni.
A rakéta sebességét v1, a vízét v2 jelöli. Az impulzusmegmaradás miatt
m1v1-m2v2=0.(3)
Induláskor a rakéta‐víz‐levegő rendszer összes energiája nem változik, így
ΔE=(1/2)m1v12+(1/2)m2v22+p0m2/ϱ+ΔU=0.(4)
Itt p0m2/ϱ a külső légnyomással szemben végzett munka, ΔU pedig a rakétába préselt levegő belső energiájának megváltozása. A rakétából kiáramló levegő impulzusát és energiáját (a levegő kis tömege miatt) elhanyagoljuk.
A pV=mlevRT állapotegyenlet felhasználásával ΔU így írható:
ΔU=cvmlevΔT=(cv/R)Δ(pV).(5)
A gáz kezdeti p és végső p¯ nyomása között az (1) összefüggés teremt kapcsolatot:
p(V0-m2/ϱ)κ=p¯V0κ.(6)
Ennek alapján ΔU végső alakja
ΔU=cvR[p¯V0-p(V0-m2ϱ)]=cvRp(V0-m2ϱ)[(V0-m2/ϱV0)κ-1-1].(7)
A (3), (4), (7) egyenletek segítségével kifejezhetjük a rakéta indulási mozgási energiáját:
m12v12=m2m2+m1{cvRp(V0-m2ϱ)[1-(V0-m2/ϱV0)κ-1]-p0m2ϱ}.
A kapott kifejezés maximumát csak numerikusan tudjuk meghatározni. Hogy minél kevesebb állandóval kelljen dolgoznunk, bevezetjük az x=m2/ϱV0 dimenziótlan változót. Ezzel
m1v122=xx+m1/ϱV0{cvRpV0(1-x)[1-(1-x)κ-1]-p0V0x}.(8)
A levegőre vonatkozó állandókat a függvénytáblázatból keressük ki:
cp=0,24cal/gC,cv=0,17cal/gC.
A (8)-ban szereplő állandók értékei:
m1ϱV0=0,44,p0V0=180atm cm3,R=cp-cv=0,07cal/gC,cvRpV0=1352atm cm3,κ=cpcv=1,4,


E számértékeket felhasználva
m1v122=xx+0,44(1352-1532x-1352(1-x)1,4)atm cm3.
Az x-változónak csak azon értékei érdekesek, amelyekre
xm0V0ϱ=1-(p0p)1κ=1-(13)11,4=0,54.

x00,10,30,40,430,450,470,50,54m1v12/206,029,137,138,439,039,339,237,5  
 

Az értéktáblázat alapján a kifejezés maximuma az
x=0,47(±0,03)
helyen van. Ebből az optimális víztömeg:
m2=xϱV0=84,6g(±5,4g).
A maximális emelkedési magasság
hmax=v2/2g=5,1m.
A rakéta kezdősebessége
vmax=10m/s.
Természetesen x értékének pontosabb meghatározása hmax és vmax értékeit valamelyest módosítja.
 

 Vass Albert (Debrecen, Református Gimn., III. o. t.)