Feladat: 1159. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Juhász Imre ,  Kerekes Csaba 
Füzet: 1974/április, 181 - 184. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Árammérés (ampermérő), Ellenállások párhuzamos kapcsolása, Ellenállások soros kapcsolása, Egyenáramú műszerek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1973/október: 1159. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Ha a műszerünket áramerősség mérésére alkalmazzuk, méréshatárát a vele párhuzamosan kapcsolt sönt-ellenállással tudjuk kiterjeszteni (1. ábra).

 

 

1. ábra
 

Maximálisan Imax=0,1A áramot kívánunk mérni. Ekkor a sönt-ellenálláson Is=Imax-IA áram folyik, ahol IA=50μA az alapműszer végkitérését okozó áram. Ebből:
Rs=UAIs=RBIAIs2,510-3Ω.(1)

Umax=10V végkitérésű feszültségmérő készítésére a műszerrel egy előtétellenállást kapcsolunk sorba (2. ábra).
 

 

2. ábra
 

Maximális kitérésnél az RE előtétellenálláson
UE=Umax-UA=Umax-RBIA
feszültség esik, ahonnan:
RE=UEIA=UmaxIA-RB2105Ω.(2)

A fentiekben számolt sönt- és előtét-ellenállás értékeket használva vizsgáljuk meg, hogy a feladatban szereplő két kapcsolás közül melyiket mikor célszerű alkalmazni ismeretlen ellenállás mérésére (3. ábra)!
 

 

3. ábra
 

Az első kapcsolásnál az Rx-en eső feszültséget pontosan mérjük, míg az árammérő műszer az Rx és RE ellenálláson együttesen folyó áramot mutatja. Az ellenállást az
Rmért=Umért/Imért
Ohm törvényből számoljuk; a hibát az RE ellenálláson folyó többletáram okozza. Ez akkor lesz kicsi, ha RERx, azaz az első kapcsolás kis ellenállások mérésére alkalmasabb. (Mivel Imért>Ix, a ténylegesnél kisebb értéket kapunk.)
A második kapcsolásnál az áramot mérjük pontosan, a mért feszültség viszont az ampermérőn eső feszültséggel több. Ez a többletfeszültség akkor kicsi, ha RsRx; a második kapcsolás tehát nagy ellenállások mérésére alkalmasabb. (Umért>Ux; a mért ellenállásérték a valódinál nagyobb lesz.)
A 100Ω nagyságrendű ellenállás mérésére a fenti kvalitatív becslés alapján nem tudjuk megmondani, hogy melyik kapcsolás alkalmasabb, hiszen mindkét feltétel teljesül. Pontosan kiszámíthatjuk tehát, hogy adott Rx ellenállásnál mi lesz a mért érték.
Az 1. kapcsolásnál:
Umért=Ux,Imért=Ix+UxRE+RB,
ahonnan
Rmért=UxUxRx+UxRE+RB=RE+RBRE+RB+RxRx.(3)
A hiba
ΔR1=Rx(1-RE+RBRE+RB+Rx).(4)
A 2. kapcsolásnál:
Imért=Ix,Umért=Ux+IxRsRBRs+RB,
ahonnan
Rmért=Rx+RsRBRs+RB.(5)
A hiba
ΔR2=RsRBRs+RB.(6)

Vizsgáljuk meg, hogy mekkora ellenállást célszerű az első kapcsolással megmérni. Tehát nézzük meg, mikor teljesül az alábbi egyenlőtlenség:
ΔR1<ΔR2,Rx(1-RE+RBRE+RB+Rx)<RsRBRs+RB.
Ez Rx-re egy másodfokú egyenlőtlenség:
Rx2-RxRsRBRs+RB-(RE+RB)RsRBRs+RB<0.(7)
A már korábban kiszámolt sönt- és előtétellenállás értékeit behelyettesítve a megoldás:
Rx<22Ω.(8)
22Ω alatti ellenállások mérésére az 1., nála nagyobbakra a 2. kapcsolás alkalmasabb. Mind a 100Ω, mind a 10kΩ nagyságrendű ellenállást célszerű tehát a 2. kapcsolással mérni.
A (3) és (5) összefüggésekkel egyúttal választ adtunk az első kiegészítő kérdésre is. A mért értékből vissza tudunk számolni a tényleges Rx ellenállásra, ha ismerjük a műszer belső ellenállását. A (3) és (4) egyenletekből kifejezve Rx-et:
az első kapcsolásnál
Rx=RE+RBRE+RB-RmértRmért,(9)
a második kapcsolásnál
Rx=Rmért-RsRBRs+RB.(10)

Ha Rx=500Ω és U=4,5V, az első kapcsolásban az eredő ellenállás:
Rx(RE+RB)Rx+RE+RB+RsRBRs+RB498,75Ω.
Az ampermérő a főágban folyó áramot mutatja:
I=4,5/498,75A=9,02mA,(11)
míg a voltmérő az 500Ω-os ellenálláson eső feszültséget:
U=IRx4,5V.(12)

A második kapcsolásban az ampermérő az Rx-en keresztülfolyó
I=U(RE+RB)(Rx+RsRBRs+RB)RE+RB+Rx+RsRBRs+RB8,89mA(13)
áramot mutatja, a voltmérő pedig pontosan a telepfeszültség
U=4,5V(14)
értékét.
500Ω-os ellenállást mérve, az ideális műszerekkel nyerhető 9mA és 4,5V eredményektől való eltérés elhanyagolhatóan kicsi.
 

 Juhász Imre (Pannonhalma, Bencés Gimn. IV. o. t. )
 

 Kerekes Csaba (Kalocsa, I. István. Gimn. IV. o. t. )

 dolgozata alapján