A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az elektron a mágneses tér bekapcsolása előtt kerületi sebességgel sugarú körgályán kering. A mozgásegyenlet: (MKSA mértékegységrendszert használunk.) A mágneses tér bekapcsolása után a pályasugár -rel, a sebesség -vel növekszik meg. Ha elegendően kicsiny, akkor várható, hogy és is olyan kis mennyiségek, hogy a négyzetük már elhanyagolható.
Amennyiben a mágneses tér az 1. ábrán látható irányú, úgy a Lorentz-erő ellentétes a Coulomb-erővel és az új mozgásegyenlet: | | (2) | A másodrendűen kicsiny mennyiségek elhanyagolásával írható, és az (1) egyenlet figyelembevételével (2) a következő alakra hozható: Mivel és egyaránt ismeretlen, a fenti egyenlet még nem elegendő a kialakult viszonyok egyértelmű meghatározására. További összefüggést az indukciótörvényből kaphatunk. Ha a mágneses indukciójú teret idő alatt hoztuk létre, akkor az elektron pályájára helyezett sugarú vezetőben feszültség indukálódik. Az elektron valahányszor körbefutja a körpályát, mindig energiára tesz szert. Mivel idő alatt -szer fordul körbe, energiájának megváltozása Mivel a teljes energia a mozgási és a helyzeti energia összege, azért | | Ismét elhanyagolva a másodrendűen kicsiny mennyiségeket adódik. (3) és (4) egyenletek már meghatározzák és értékét. A lineáris egyenletrendszer megoldása A közelítés addig jogos, amíg , vagyis (1) felhasználásával és a hidrogénatom numerikus adataival ( g, cm) adódik.
Megjegyzések. 1. A megoldás során felhasználtuk, hogy a módosított pálya szintén kör. Általában ez nem igaz, lehetséges ellipszispálya is. Ha azonban a mágneses teret lassan kapcsoljuk be (vagyis idő alatt az elektron sokszor teszi meg a körpályát), akkor a módosító erő egyforma hosszú ideig hat mindegyik irányba és szimmetria okokból az új pálya csak kör lehet. 2. Az indukált feszültséget -vel arányosnak vettük, vagyis feltételeztük, hogy időben lineárisan változik. Ha ez nem teljesül, akkor is érvényes a közölt megoldás, csak akkor a teljes időtartamot kisebb intervallumokra kell felosztanunk (akkorákra, hogy ezekhez változása egyenletesnek tekinthető legyen). 3. A fizikában nagyon gyakran elhanyagoljuk kis mennyiségek magasabb hatványait (,,egyenletek linearizálása''). Ez nagyon leegyszerűsíti a számításokat, de nem alkalmazható olyan esetekben, amikor az effektus lényege a nem lineáris tagokból származik. Grundig Péter és Woynarovich Ferenc
|
|