Feladat: 1037. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Csatár János ,  Ditrói Gyula 
Füzet: 1972/november, 173 - 175. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Rögzített tengely körüli forgás (Merev testek mozgásegyenletei), Izotermikus állapotváltozás (Boyle--Mariotte-törvény), Centrifugális erő, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1972/február: 1037. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Ahhoz, hogy a levegőoszlop 0,4 m lehessen, a higany felének ki kell folynia. A csőben maradt higany ω szögsebességgel körpályán mozog. Az ehhez szükséges Ahϱω2(l+h2) centripetális erőt (h a higany hossza, ϱ a sűrűsége, l a levegőoszlop hossza, l+h/2 a higany súlypontjának pályasugara, A a cső keresztmetszete) a külső p0 és a belső p0l0l (l0 a levegőoszlop eredeti hossza) nyomásokból származó erők eredője adja:

 


Ap0(1-l0l)=Ahϱω2(l+h2),
innen
p0(1-l0l)=hϱω2(l+h2),(1)ω=p0(1-l0l)hϱ(l+h2).


Adatainkat behelyettesítve ω=9,04 s-1 adódik. Vizsgáljuk meg a kapott egyensúlyi helyzet stabilitását. Tegyük fel, hogy a higany valami miatt elmozdul befelé! Ekkor a bezárt levegő nyomása az egyensúlyihoz képest nő, ugyanakkor a higany pályán tartásához szükséges centripetális erő csökken, tehát a belső nyomás növekedéséből adódó ,,erőfölösleg'' kifelé, azaz az egyensúlyi helyzet felé mozdítja a higanyt. Most tegyük fel, hogy a higany az egyensúlyból kifelé mozdul el, és tegyük fel, hogy ez az elmozdulás olyan kicsi, hogy nem cseppen ki higany (pl. a felületi feszültség megakadályozza)! Ebben az esetben a belső nyomás csökken, a külső és a belső nyomás különbsége nő. Az ebből adódó befelé mutató erőnövekedés
ΔF=Ap0(l0l-l0l+Δl),
ahol Δl az elmozdulás. Ugyanakkor a higany súlypontja Δl-lel nagyobb sugarú pályára kerül, tehát a szükséges centripetális erő növekedése Fcp=hϱω2ΔlA. Ahhoz, hogy a higany visszajusson az egyensúlyi helyzetbe
ΔF>ΔFcp,azaz(2)p0l0Δll(l+Δl)>hϱω2Δlszükséges.


Egyszerűsítsünk Δl-lel és szorozzuk mindkét oldalt l+Δl-lel, így kapjuk:
p0l0l>hϱω2(l+Δl).(3)
Használjuk ki, hogy l0l=0,5, azaz p0l0l=p0(1-l0l). Így (3) bal oldalába (1) jobb oldalát írhatjuk, tehát az alábbi feltételt nyerjük:
hϱω2(l+h2)>hϱω2(l+Δl).
Ez viszont teljesül, mert feltételezésünk szerint Δl elég kicsi. Az egyensúly tehát stabil. Ha az elmozdulás akkora, hogy higany kicsöppen, a stabilitás (2) feltétele nyilvánvalóan teljesül: ekkor ugyanis ΔFcp negatív, mert h-Δl hosszúságú higanyszál ugyanolyan pályán mozog, mint az elmozdulás előtt, de nem kell ,,gondoskodni'' a hiányzó Δl hosszúságú darab pályán tartásáról.
 

Csatár János (Nagykanizsa, Lander J. Gimn., III. o. t.)

Ditrói Gyula (Győr, Révai M. Gimn., III. o. t.) dolgozata alapján

 

Megjegyzés. A számításoknál nem vettük figyelembe a Bernoulli‐törvény hatását: a cső szája előtt a levegő áramlik, tehát ott a nyomás nem p0, hanem annál ϱlevegő(v2/2)=ϱlL2ω22-vel kevesebb. A felírt (1) egyenletben szereplő tagok nagyságrendje ϱhigany hω2(l+h2). L, h és l azonos nagyságrendbe esnek, tehát a külső nyomás csökkenésének és az egyenletben szereplő tagok nagyságrendjének a viszonya ϱl/ϱh10-4, így jogosan hanyagoltuk el ezt a hatást.