Feladat: 864. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Chikány Gábor ,  Fundák György ,  Iglói Ferenc ,  Máté András 
Füzet: 1970/május, 232 - 233. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szabadesés, Harmonikus rezgőmozgás, Rezgőmozgás (Tömegpont mozgásegyenlete), Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1969/október: 864. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Jelöljük az asztal lapja felett x magasságban levő testre ható erőt F-fel (1. ábra), melynek értéke a rugótörvény szerint

F=k(h-x).
 
 
1. ábra
 

Az m tömegű test mozgásegyenlete:
ma=mg-F.
Ez egy olyan rezgőmozgást ír le, melynek nyugalmi helyzete a rugó eredeti végpontjától
h-h0=mgk
távolsággal eltolódott. A rezgőmozgás körfrekvenciája ω=km, az A amplitúdót pedig az energiatételből számíthatjuk ki. A kezdeti helyzet mv2/2 mozgási és a legalsó helyzethez viszonyított mg(h-h0+A) helyzeti energiája megegyezik a rugó rugalmas energiájával:
12mv2+mg(h-h0+A)=12k(h-h0+A)2.
Felhasználva h0 értékét, kapjuk, hogy
A=m2g2+mv2kk.

A test addig mozog a rugóval együtt, amíg F0, hiszen a két test között csak nyomóerő léphet fel. Ez viszont xh esetben teljesül, vagyis a test ugyanolyan magasságban hagyja el a rugót, mint ahol ráesett.
 
 
2. ábra
 

A mozgás út-idő grafikonjáról (2. ábra) leolvasható, hogy a test T/2+2t0 ideig mozog a rugóval együtt, ahol t0 értékét a
h-h0=Asinωt0
egyenletből határozhatjuk meg.
A feladat számadataival ω=21/s, h-h0=250cm, A=353cm, ωt0=π/4 és t2-t1=(3/4)πs=2,4s.
 

Fundák György (Bp., I. István Gimn., III. o. t.)
 

Megjegyzések. 1. A rugó legnagyobb rövidülése h-h0+A=603cm. A lineáris erőtörvény általában csak akkor érvényes, ha a rugó hossza legalább néhányszorosa az összenyomódásnak, tehát a rugó eredeti h hosszának 1020m-nek kellene lenni. Ekkora rugót (ha létezik is) nem lehet egy asztalra állítani.
 

Chikány Gábor (Bp., I. István Gimn., III. o. t.)
 

2. Nagyon sok versenyző a mozgásmennyiség ΔI megváltozását számította ki és az FΔt=ΔI egyenletből akarta kiszámítani az érintkezés idejét. Ez elvileg helyes, ha F helyébe a megfelelő átlagerőt írjuk. A hibát ott követték el, hogy F0=k(h-h0+A)2/2 értéket használtak, mely a rugóerőnek útszakaszra vett átlagértéke. Jelen esetben viszont időbeli átlagot kell számítani, hiszen az erőt egy időtartammal szorozzuk. Mivel a test hosszabb ideig tartózkodik h0 alatt, mint felett, ezért az időbeli átlag nagyobb, mint F0 és függ a mozgás út-idő kapcsolatától.