Feladat: 825. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Bajmóczy Ervin ,  Dalos Mihály ,  Maróti Péter ,  Szalai Gábor ,  Szöllősy Péter 
Füzet: 1970/január, 34 - 37. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Rögzített tengely körüli forgás (Merev testek kinematikája), Pillanatnyi forgástengely, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1969/február: 825. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Az r2 sugarú "2'' fogaskerék mozgása két forgó mozgásból tevődik össze. Egyrészt ω szögsebességgel forog az "1'' fogaskerék középpontja körül, másrészt pedig úgy forog a saját tengelye körül ω2 szögsebességgel, hogy csúszásmentesen gördüljön végig az "1'' keréken. Az ω2-t legkönnyebben a középpontokat összekötő rúdra ülve, az ω szögsebességgel forgó koordinátarendszerben határozhatjuk meg. Ebben a rendszerben az "1'' fogaskerék szögsebessége ω1-ω (a szögsebességek mindig előjelesen értendők), ez olyan sebességgel forgatja a "2''-t, hogy egyenlő idők alatt egyenlő ívdarabok gördüljenek el egymáson, vagyis

r1(ω1-ω)|t=-r2ω2t,
ebből
ω2=-r1r2(ω1-ω).

A pillanatnyi forgástengely azon a ponton fog áthaladni, amely pontnak ‐ az O1 körüli ω és O2 körüli ω2 szögsebességű forgás eredőjeként létrejövő ‐ sebessége nulla. Ez a pont csak az O1O2 egyenesen lehet, mert csak itt párhuzamos az egyes forgásokból adódó sebességek iránya. Tegyük fel, hogy a keresett pont az O1-től x távolságra, helyezkedik el. Ekkor az O1 körüli forgásból származó sebessége:
v1=xω,
az O2 körüli forgásból származó sebessége pedig:
v2=[x-(r1+r2)]ω2.
Az x pozitív, ha az O1-től az O2 felé esik. Ezek eredője:
v1+v2=x(ω+ω2)-(r1+r2)ω2,
akkor lesz nulla, ha
x=(r1+r2)r1(ω-ω1)r2ω+r1(ω-ω1).

Szöllősy Péter (Budapest, I. István Gimn., IV. o. t.)

 

II. megoldás. Bármely időpontban a "2'' kerék középpontjának a sebessége:
v0=(r1+r2)ω.
Mivel a fogak nem csúszhatnak el egymáson, ezért az érintkezési pontok sebessége egyenlő:
vp=r1ω1.
Ezek ismeretében már meghatározható a pillanatnyi forgástengely. Az nyilvánvaló, hogy ez csak a két középpontot összekötő egyenesen lehet, mivel mindkét említett sebesség merőleges erre, mégpedig olyan pontban, amely körül az adott pillanatban a "2'' kerék mozgása egyetlen forgásként fogható fel, azaz minden pontjának a sebessége úgy irható fel, mint az ettől a ponttól való távolság és az erre a pontra vonatkozó pillanatnyi Ω szögsebesség szorzata (1. ábra).
 

 

1. ábra
 

Jelöljük ennek a pontnak az O1-től való távolságát x-szel. Ekkor az O2 sebessége így írható fel:
v0=(r1+r2-x)Ω=(r1+r2)ω,
a P ponté pedig:
vp=(r1-x)Ω=r1ω1.
Ezt a két egyenletet megoldva x-re és Ω-ra azt kapjuk, hogy
Ω=ω+r1r2(ω-ω1),x=(r1+r2)r1(ω-ω1)r2ω+r1(ω-ω1).

Szalai Gábor (Bp., Piarista Gimn., IV. o. t.)

 

Megjegyzések. 1. A "2'' fogaskerék mozgását mindig származtathatjuk az ω1=0 esetből. Ha ugyanis az "1'' fogaskerék helyett egy álló r'1=x sugarú fogaskereket veszünk, az O2 tengelyre pedig egy r'2=r1+r2-x sugarú fogaskereket erősítünk a "2'' mellé, akkor a középpontokat összekötő rudat ω szögsebességgel forgatva az r'2 sugarú kerék gördülni fog az r'1-n, a vele együtt forgó "2'' kerék pedig ugyanúgy fog mozogni, mint eredetileg.
Ha x>r1+r2 akkor az r2 sugarú kör az r'1 sugarú, kör belsejében fog gördülni (2. ábra).
 

 

2. ábra
 

Ha x>0, akkor pedig az r'1 sugarú kör lesz az r'2 sugarú kör belsejében.
Bajmóczy Ervin (Bp.Fazekas M. Gimn., II. o. t.)

 

2. A megoldások során csak állapítottuk meg, hogy ha van pillanatnyi forgástengely, akkor az csak az összekötő rúdon az O1-tól x távolságra lehet. Hogy ez valóban forgástengely, arról mindenki könnyen meggyőződhet azzal, ha felírja a "2'' kerék egy tetszőleges pontjának a sebességét, a mozgást egyetlen forgásnak, ill. két forgás eredőjének tekintve.
 

3. Sokan azt írták, "a "2'' kerék mozgása az ω forgásból és egy v0=(r1+r2)ω sebességű haladó mozgásból tevődik őssze.'' Ez óriási tévedés. Ugyanazt a hibát követték el, mint az a megoldó, aki azt írta, hogy "ha ω1=ω, akkor az r2 súgarú kerék nem forog. Elfeledkeztek arról, hogy habár egy testet egy rajta kívül haladó tengely körül forgatunk meg ω szögsebességgel, azért annak bármely pontját választva, az egésznek a mozgása úgy fogható fel, mint a körül a bizonyos pont körüli ugyanazzal az ω-val való forgás (és persze ehhez járulhat még egy haladó mozgás). Jól látható ez ω1=ω esettén a 3. ábrán.
 

 

3. ábra
 

A további félreértések elkerülése érdekében összefoglaljuk, milyen is lehet egy merev test általános mozgása. Csak rövid tényközlésre szorítkozhatunk, a részletesebb bizonyítást lásd Budó Ágoston Mechanika című könyvében. Először is azt kell leszögezni, hogy a szögsebesség vektormennyiség, amelynek az iránya megadja a forgástengely irányát, az abszolút értéke pedig a szögsebesség nagyságát. Az általános esetet egy példán fogjuk szemléltetni. Vegyünk egy merev testet, forgassuk ezt meg a P1 pontja körül ω1 szögsebességgel, és tegyük fel egy v1 sebességgel haladó autóra. Haladjon ez az autó egy hatalmas óceánjárón, amely éppen ω2 szögsebességgel kanyarodik, miközben a v2 sebességű Golf-áramban halad. Mindezen mozgásokhoz hozzáadódik még az, hogy a Föld ω3 szögsebességgel forog a saját tengelye körül, és ω4 szögsebességgel kering a Nap körül, végül az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a Nap v3 sebességgel mozog az állócsillagokhoz képest (valójában ez is bizonyos szögsebességgel kering a Tejút centruma körül). Feltehetjük a kérdést, hogy milyen lesz a merev testünk mozgása az állócsillagokhoz viszonyítva. A fizika, vagy inkább a geometria törvényei szerint a testünknek ez a bonyolult mozgása egyetlen forgó és egy haladó mozgás összegére vezethető vissza. Ez úgy értendő, hogy egy tetszőleges pontot felvéve a testen a pillanatnyi mozgás úgy írható fel, hogy a haladó mozgás sebessége egyenlő ennek a kiválasztott pontnak a sebességével, és a test e pont körüli forgásának a szögsebessége pedig egyenlő az összes forgó mozgások szögsebességeinek vektori összegével, azaz a pillanatnyi szögsebesség a jelen esetben:
Ω=ω1+ω2+ω3+ω4
Jól jegyezzük meg tehát, hogy bármelyik pontját is választjuk ki, a test e kiválasztott pont körül mindig ugyanakkora Ω-val fog forogni, a haladó mozgás pillanatnyi sebessége azonban már függ ennek a referenciapontnak a megválasztásától, ezért nem is adunk meg itt rá semmi képletet.
Láttuk, ha önkényesen választjuk meg a referenciapontot, akkor a mozgás általában két részből tevődik össze: haladó és forgó mozgásból. De ha lemondunk erről az önkényről, és egy olyan pontot; választunk referenciapontnak, amelynek a sebessége nulla ‐ Ω0 esetén ezt mindig megtehetjük, bár lehet, hogy az ilyen pontok a testen kívül helyezkednek el, de képzeletben a testet meghosszabbíthatjuk akár addig is ‐, akkor csak a forgó mozgás marad.
Külön figyelmet érdemel az Ω=0 eset. Ezért vizsgáljuk meg ezt a fogaskerekeink esetén is. A második megoldásban láttuk, hogy a "2'' kerék eredő szögsebessége:
Ω=ω+r1r2(ω-ω1).
Vagyis ez akkor fog csak haladó mozgást végezni, ha
ω=ω1r1r1+r2.
A 4. ábrán látható r1=r2 esetén, amikor ω=12ω1, mit is jelent ez a haladó mozgás.
 

 

4. ábra
 

Vagyis nem ω1=ω esetén, hanem ekkor hiányzik a forgó mozgás, és bár nincs forgás, a "2'' kerék mégis körbe megy.