Feladat: 822. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Cserháti András ,  Gyimesi Ferenc ,  Lempert László 
Füzet: 1969/december, 234 - 235. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb tehetetlenségi nyomaték, Egyéb gördülés (Gördülés), Forgási energia, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1969/február: 822. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A korong és a hozzá rögzített rúd alkotta merev test a kezdeti labilis állapotból kibillentve a kisebb helyzeti energiájú stabilis állapotba kerül, a rúd oldalra billen. Mivel a csúszó súrlódás nagy, sima gördülés jön létre. A pillanatnyi forgástengely a korong és a sík érintkezési pontja P, így a test mozgási energiája (ami a P körüli forgás forgási energiája) a rúd földbe ütődésekor:

Ekin=12(Ik+Ir)ω2,
ahol Ik ill. Ir a korong, ill. rúd P-re vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka a véghelyzetben. Mivel a kibillentési munka elhanyagolhatóan kicsi, ez a mozgási energia egyenlő a helyzeti energia csökkenésével:
12(Ik+Ir)ω2=mgΔh,
ahol m a rúd tömege.
Innen
ω=2mgΔhIk+Ir.
és a rúd végének sebessége a becsapódáskor v=lω, s függőlegesen lefelé mutat (forgó mozgásnál a sebesség a forgástengelytől húzott sugárra merőleges).
 

 

1. ábra
 

Steiner tételének felhasználásával, ha M a korong tömege:
Ik=12Mr2+Mr2,Ir=112(2l)2m+md2,
továbbá az ábráról hasonló háromszögekből
d/2r=ls,
így s=r2+l2 alapján
d=2rlr2+l2;Δh=2r-dcosα=2r-2rlr2+l2lr2+l2=2r(1-l2r2+l2), s ezekkel
v=2lgr(1-l2r2+l2)3M2mr2+l2(13+4r2r2+l2).
Numerikus adataink esetén v4,0m/s.
 

Cserháti János (Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimn., III. o. t.
 

II. megoldás. Felbonthatjuk a lebillenés utáni mozgást a tömegközéppont egyenesvonalú haladó mozgására és a korong O középpontja körüli forgásra. Ekkor az energia megmaradást kifejező egyenlet így alakul:
mgΔh=12(Ik+Ir)ω2+12(m+M)vh2,
ahol Ik és Ir most az O-ra vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékok:
Ik=12Mr2,Ir=112m(2l)2+mr2.
Ekkor a sima legördülés miatt ω=vhr.
Az I. megoldáshoz hasonlóan számíthatjuk Δh-t, s ezzel az energiaegyenletből megkapjuk az ω-t.
 

 

2. ábra
 

A rúd végének a haladó, ill. az O körüli forgó mozgásból származó sebesség összetevői a becsapódáskor:
vk=ORω=r2+l2ω;
vk vízszintes, vh pedig OR¯-re merőleges. Könnyen belátható hasonlóságból, hogy a két komponens eredője függőlegesen lefelé mutat, s nagysága:
v=vk2-vu2=lω.

Gyimesi Ferenc (Győr, Révai M. Gimn., III. o. t. ) dolgozata alapján
 

Megjegyzések. I. Az eredményül kapott képletből látható, hogy v csak a korong és rúd tömegének arányától függ.
2. Több versenyző rosszul alkalmazta a Steiner tételt, illetve nem volt tisztában azzal, hogy a test minden alkotórészének tehetetlenségi nyomatékát ugyanarra a forgástengelyre kell vonatkoztatni.