Feladat: 700. fizika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Ferenczi János ,  Kótai Endre ,  Kun Mária ,  Molnár Gyula ,  Pálvölgyi Lajos 
Füzet: 1968/március, 137 - 138. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Mozgás egymásra merőleges elektromos és mágneses mezőben, Mozgás homogén elektromos mezőben, Relativisztikus tömegnövekedés, Relativisztikus energia, Egyéb mértékegységek, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1967/május: 700. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az elektronsugárban repülő elektronokra mind a mágneses, mind az elektromos tér részéről az elektromos térerősség irányával párhuzamos erő hat. Az elektron akkor nem fog eltérülni, ha ezen erők eredője zérus.

 

 

Ennek feltétele egyrészt az, hogy az elektron az ábrán jelzett irányban haladjon (ezt az irányt a jobbkéz-szabály segítségével határozhatjuk meg); másrészt az, hogy a két erő abszolut értéke egyenlő legyen, vagyis eE=evB. Ebből
v=EB=2108  m/s.
Mivel v értéke a fénysebesség 2/3-a, ezért az energia meghatározásánál már figyelembe kell venni a relativisztikus effektusokat. A relativitás elmélete szerint az elektron teljes energiája mindig
Eteljes=mc2
alakba írható, ahol m a relativisztikus tömeg a következő módon fejezhető ki az m0 nyugalmi tömeg és a sebesség segítségével:
m=m01-v2c2.
Ebből látszik, hogy az álló elektronnak is van energiája:
E0=m0c25,1105  eV,
ennyi energiára van szükség az elektron létrehozásához, illetve ennyi energia szabadul fel megsemmisülésekor.
A v=23c sebességgel mozgó elektron energiája:
Eteljes=m01-v2c2c20,68  MeV.
Mivel az elektromos tér segítségével a már létező elektronokat szokták gyorsítani, ezért a gyorsításhoz szükséges energia, amely az elektron relativisztikus mozgási energiája:
Emozgási=Eteljes-E0=m0c2(11-v2c2-1)0,17  MeV.

Az eV definíciója alapján ez számértékileg megegyezik a gyorsítófeszültséggel:
U=0,17  MV=170  kV.
  Molnár Gyula (Hajdúszoboszló, Hőgyes E. g. III. o. t. )
 

Megjegyzés. Az E=12mv2 klasszikus képlet alapján (m=m0!) U=110 kV adódik, amely a valódi értéknél jóval kisebb. Valamivel jobb közelítést jelent, ha a klasszikus képletbe a relativisztikus tömeget írjuk:
m=m01-v2c2.
Ekkor U=150 kV adódik. Ennek a megoldásnak azonban az a hibája, hogy a klasszikus és relativisztikus kép keverésével elfedi a lényeget.