A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Oldjuk meg a feladatot úgy, hogy csak az egyik fél‐hasábot vesszük figyelembe (a másik felet távolítsuk el), föltételezve, hogy a megmaradt fél csúszásmentesen támaszkodik az alapzatra. Vizsgáljuk meg, hogy milyen erők hatnak a fél‐hasábra. A szimmetriaviszonyokból látszik, hogy valamennyi erővektor benne van a hasáb éleire merőleges, a két rudat tartalmazó síkban. Mivel a hasáb és az alapzat között súrlódás is van, a közöttük levő erőhatás nem lesz merőleges a felületre, függőleges komponense , vízszintes komponense . A fél‐hasábra hat a súlyerő () a súlypontban és a rúd támasztó ereje (1. ábra).
1. ábra Mivel a rúd csúszásmentesen (azaz nem súrlódás nélkül) csatlakozik a hasábhoz, a rúd által gyakorolt erőnek az irányát sem ismerjük. Ezért tekintsük ismeretlennek ezen erő függőleges () és vízszintes () komponensét. A fél‐hasábra más erő nem hat. Írjuk fel az egyensúly feltételeit. A testre ható erők vízszintes és függőleges komponenseinek eredője nulla: A testre ható erőknek (például az pontra vonatkozó) forgatónyomatékainak összege nulla: 2. ábra A rúdra ható erők (2. ábra): a hasáb hatása (), a súlyerő ( a rúd súlya) és az alapzat által gyakorolt erő () (súrlódás van, ezért az és komponensek ismeretlenek). Az egyensúly három feltétele az előzőkhöz hasonlóan:
és a forgatónyomatékok egyensúlya a pontra: Így az egyensúly feltételére hat egyenletünk van, összesen hat ismeretlennel (; ; ; ; ; ). Az egyenletrendszer megoldása:
Ha súlytalan rúddal támasztjuk ki a hasábot () és kp, a végeredmény a következő:
irányát úgy állapíthatjuk meg, hogy képezzük a két komponensének hányadosát: , ez éppen ‐ az erő rúdirányú. (Látható, hogy a esetben mindig rúdirányú, ha ellenben , akkor általában nem rúdirányú, mint ebben a konkrét esetben.) Hátra van még annak vizsgálata, hogy mi a különbség a vizsgált és a valódi eset (mind a két fél‐hasáb jelen van) között. A két fél‐hasáb szimmetria okok miatt csak vízszintes irányban tudja egymást taszítani. Ez azt jelenti, hogy az egyes fél‐hasábokra az pontban ható erő vízszintes komponensének egy részét a másik hasáb, a másik részét az alapzat súrlódási ereje adja. Hogy a két erő milyen arányú, az sztatikailag határozatlan, hiszen attól függ, hogyan helyeztük el a rendszert (előre megfeszítve vagy csak egymás mellé téve) az alapzaton. Természetesen, ha azt tételezzük fel, hogy a hasáb és az asztal között nincs súrlódás, akkor a feladat sztatikailag határozott lesz, a erő egyértelműen a két fél‐hasáb közötti kölcsönhatás. Ez azonban nem is kérdés, a feladat megoldása: a felső éleknél a hasábokra a már megadott erők hatnak, az alsó élnél pedig a függőlegesen felfelé irányuló kp nagyságú nyomóerő hat.
Megjegyzések. 1. A feladatot egyetlen megoldó sem oldotta meg, mivel a legtöbben eleve feltételezték azt, hogy az erő rúdirányú, és erre indoklást nem adtak. Ha a megoldás különben jó volt, 1 pontot kaptak rá. Ez az indokolatlan feltevés súlyos hiba, mivel (ahogy a megoldásból látszik) a rúdban általában nem rúdirányú az erő. A súlytalan rúdban (könnyen belátható) az erő mindig rúdirányú, de erre egyetlen megoldó sem célzott. 2. Többen azt állították, hogy ,,mivel a rendszer szimmetrikus, a két fél‐hasáb között semmiféle kölcsönhatás nincs''. Az állítás nyilvánvalóan helytelen, a helyes következtetés az, hogy ilyen esetben csak szimmetrikus (esetünkben vízszintes vagy függőleges irányú) erőhatás léphet fel. 3. Sok megoldó azt a hibát követte el a számításnál, hogy például az erőnek az pontra vonatkozó forgatónyomatékát az erő forgatónyomatékával azonosította. Ez is súlyos hiba, ilyen gondolatmenet csak akkor jó, ha az erő másik komponensének hatásvonala átmegy az ponton. Az ilyen hibát tartalmazó megoldások nem kaptak pontot. |