Feladat: 557. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Josepovits Gy. ,  Kugler S. ,  Legeza I. ,  Rácz M. ,  Steiner György ,  Szeidl Lászó ,  Tóth-Pál Sándor ,  Treer F. ,  Tüttő P. 
Füzet: 1966/április, 183 - 184. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb körmozgás, Energiamegmaradás, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1965/november: 557. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az inga tömegének helyzetét az α szög határozza meg. Az m tömegre hat mg súlyerő, amelyet helyettesíthetünk mgsinα és mgcosα összetevőivel. Azonkívül az m tömeget a középpont felé húzza a fonál Pl erővel. A fonál ereje egyenlő az mv2/l nagyságú centripetális erő és mgcosα nagyságának összegével. l a fonál hosszát, v pedig a sebességet jelenti, amely így számítható: v=2gh=2glcosα (1. ábra). A súly kifelé ható mgcosα összetevője és a Pl fonálerő ellentétesen ható mgcosα része kiegyenlíti egymást; marad az m tömegre ható érintőleges mgsinα erő és a középpont felé húzó mv2/l=2gmcosα. Ezek eredője a teljes P erő. Az erőket osztva a tömeggel kapjuk a gyorsulást. Az eredő gyorsulás függőlegesen lefelé mutató összetevője:

af=gsinαsinα-2gcosαcosα==g(sin2α-2cos2α)=g(1-3cos2α),(1)
az eredő gyorsulás vízszintesen balra mutató összetevője:
av=gsinαcosα+2gcosαsinα=3gsinαcosα.(2)

 
 
1. ábra
 

Az általunk keresett fonálhelyzetet úgy találjuk meg, hogy az (1) szerinti függőleges összetevőt 0-val tesszük egyenlővé:
g(1-3cos2α)=0.
Innen
cosα=13,α=54,7.
E gyorsulás nagysága (2)-ből g2.
 
 Tóth-Pál Sándor (Bp., Hámán K. g. III. o. t.)
 
Megjegyzések. A feladatra beküldött sok hibás megoldás azt mutatja, hogy sokan nincsenek tisztában a gyorsulás szerepével görbevonalú mozgás esetében. Az eredeti meghatározás szerint a gyorsulást úgy kapjuk meg, hogy a sebességnek mint vektornak az ,,1 másodpercre jutó megváltozását'' keressük. Az inga pályája mentén a sebesség mindig az érintő mentén mutat és mindig növekszik, változásából megkaphatnánk a gyorsulást. Könnyebb úgy eljárni, hogy a ható erőt osztjuk a tömeggel. De a ható erő a tömegre kívülről ható erők eredőjét jelenti. Itt sokan abban hibáztak, hogy a fonálban csak a centripetális erőt tételezték fel, mint ható erőt. Ha körpályán állandó nagyságú sebességgel mozog egy tömeg, akkor a gyorsulás merőleges az érintőre, a középpont felé mutat. Ha a sebesség nagysága is változik, akkor a gyorsulásnak érintőmenti összetevője is van és az egész gyorsulás az érintőmenti és merőlegesen befelé mutató gyorsulásösszetevő eredője. Tehát görbevonalú mozgás esetében a gyorsulás mindig a pálya homorú oldala felé irányul. Így van ez most is. Amikor az inga tömegét elengedjük a vízszintes helyzetből, egy pillanatig szabadesést végez és gyorsulása g, függőlegesen lefelé irányítva. A pálya legalsó részén a sebesség egy pillanatig állandó, a gyorsulás ekkor merőleges a pályára, függőlegesen felfelé mutat. Belátható, hogy e két helyzet között kell egy olyannak lennie, amikor a gyorsulás vízszintes.
 
 
2. ábra
 

Tanulságos, ha tanulmányozzuk a gyorsulás alakulását végig az inga pályája mentén (2. ábra). A gyorsulás teljes nagyságát (1)-ből és (2)-ből kapjuk meg:
a=af2+av2=g(1-3cos2α)2+9sin2αcos2α==g4-3sin2α.


Az eredő gyorsulás vízszintessel alkotott, lefelé mutató ε szögét (1) és (2) osztásával kapjuk:
tgε=afav=1-3cos2α2sinαcosα.
A 2. ábra nyilai az eszerint számított gyorsulásokat tüntetik fel. A szaggatott nyilak a sebességeket mutatják.
Ha az ingát nem 90-os, hanem valamilyen α0 helyzetből indítjuk el, akkor így módosul a sebesség kifejezése:
v=2gl(cosα-cosα0),
ennek felhasználásával a vízszintes gyorsulás helyzetét megadó szögre:
cosα=cosα0+3+cos2α03.