A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A viszonylagos (relatív) hiba annak mértéke, hogy az észlelés milyen pontosságú. Definiálhatjuk a relatív hibát mint a helyes és kapott eredmények hányadosának -től való eltérést ( meghatározás), de definiálhatjuk úgyis, mint az észlelés hibájának a helyes értékkel alkotott hányadosát ( meghatározás). Amennyiben az észlelés nem nagyon pontatlan, mindkét meghatározás ugyanazt adja, illetve a két meghatározás ugyanahhoz az értékhez konvergál, ha az észlelés mindig pontosabb lesz. Ezért nem lényeges, hogy melyik meghatározás szerint járunk el. Induljunk ki az szerintiből. Az I. eljárás szerint mért feszültség helyes, de az áramerősségben a fogyasztó áramerőssége mellett benn van a voltmérő áramerőssége is. Tehát számításunk a következő eredményt adja: Ez a mérés a helyesnél arányban kisebb eredményt ad.
A II. eljárás szerint mért áramerősség helyes, de a mért feszültségben a fogyasztó feszültségesése mellett benn van az ampermérőre jutó feszültségesés is. Tehát számításunk a következő eredményt adja: Ez a mérés a helyesnél arányban nagyobb eredményt ad. A mérés pontosságának megítélésekor lényegtelen, hogy a hiba pozitív vagy negatív, ezért az I. és II. eljárás eredményeit akkor tekintjük egyenlő pontosaknak, ha a pontos értéktől való eltérésük ugyanolyan mértékű. Az I. eljárás mindig túl kicsiny, a II. eljárás mindig túl nagy eredményt ad. A relatív hibák akkor egyenlők, ha az I. eljárás pontatlanságát kifejező tényező reciprok értéke és a II. eljárás pontatlanságát mérő tényezők egyenlőek: Ennek átalakításából következik, hogy: A relatív hibák akkor egyenlők, ha a fogyasztó mérendő ellenállása a műszerek ellenállásának mértani középértéke. Ha a relatív hiba szerinti meghatározásából indulunk ki, akkor (természetesen a hibák abszolút értékével számolva) egyenlővé téve a mért és a helyes értékek különbségének a helyes értékhez viszonyított hányadosait: Rendezés után: Ha észlelésünk csak valamelyest is pontos, akkor a fogyasztó ellenállásának elhanyagolhatónak kell lennie a voltmérő ellenállása mellett, tehát: amiből az meghatározásból származó mértani középarányos következik.
Gál Tibor (Bp., Villamosipari technikum III. o. t.) és Nagy Attila (Bp., József A. g. IV. o. t.) dolgozatai alapján.
|