A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az észak-déli síkban forgó légcsavar síkjára merőleges térerő-összetevőt keressük: , illetve oersted. A mágneses indukciónak a mozgás síkjára merőleges összetevője: , illetve gauss. A fordulatszám , ezért a szögsebesség . A légcsavar egyik, méter hosszú szárnyával foglalkozunk. Ennek végén a sebesség . A sebesség a középtől a légcsavar végéig lineárisan növekszik, ezért a középértékkel számolunk, amely . Az indukált feszültség Neumann törvénye alapján: ; illetőleg U=10-4⋅0,25⋅100⋅12560volt=3,14⋅10-3 volt. (A szárny tövénél minden cm-en kb. 0, a szárny végén 1 cm-en kb. 6,28⋅10-5 volt indukálódik, ezek összege adja a fenti értéket.) A feszültség konstans értékű és előjelű egyenfeszültség. Ha a légcsavar az óramutató járásával egy irányban forog, miközben észak felé repül a gép, és a légcsavart a déli oldalról nézzük, akkor tartsuk jobb kezünket úgy, hogy a mutatóujj a középtől a légcsavar vége felé, tenyerünk pedig a mögöttünk a levegőben levő északi pólus felé nézzen. Ekkor a hüvelykujj az északi pólusra az óramutatóval egyezően, a légcsavarra nézve ellentétesen forgató erőt jelez. De a légcsavar az óra mutatójával egyezően forog. Tehát az áramirány a légcsavar szárnyában belülről kifelé mutat, és a légcsavar mint áramforrás a végén 3,14 mV-tal pozitívabb, mint a tengelyénél. Ha a légcsavar többszárnyú, ez mindegyik szárnyára igaz, de a szárnyvégek között nincs potenciálkülönbség. Az úgynevezett unipoláris indukcióra láttunk egy példát.
Herendi István (Szombathely, Latinka S. gépip. techn.)
|