Feladat: 480. fizika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bor Pál ,  Komondi P. ,  Nagy Attila ,  Szenthe P. ,  Téchy Zsolt ,  Tüttő I. 
Füzet: 1965/április, 181 - 183. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Gyűjtőlencse, Optikai leképezés, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1964/november: 480. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladat első kérdésénél induljunk ki abból, hogy a t0 távolságban levő tárgy képe k0-ban van, azután a tárgy v sebességgel távolodik (1. ábra). Ez azt jelenti, hogy a t tárgytávolsági τ idő ilyen függvénye: t=t0+vτ.

 
 
1. ábra
 

A lencse ismert leképezési törvényéből következik, hogy a képtávolság:
k=tft-f.
(f a lencse gyújtótávolsága.) Ide behelyettesítjük az időtől függő tárgytávolságot:
k=ft0+vτt0+vτ-f.
A 2. ábra feltünteti a függvény menetét, a távolságokat f gyújtótávolság arányában mérve. A negatív ordináta irányában szaggatott vonal mutatja a tárgytávolság függését. A képtávolság időtől való függését hiperbola ív tünteti fel, amelyről látható, hogy változása mindig lassúbb.
 
 
2. ábra
 

 
3. ábra
 

A feladat második kérdését a fényképészek mint mélységi élességet ismerik (3. ábra). Ha t1 távolságban van egy tárgy, akkor éles képe k1 távolságban keletkezik, ugyanakkor azonban t2 távolságban levő tárgy képe az előbbi k1 távolságban nem lehet éles, mert az éles kép k2 -ben keletkezne. Ilyenkor bizonyos mértékig meg kell alkudnunk a lehetőségekkel. Az életlenség mértékét az adja meg, hogy a pont helyett keletkező kör d átmérője mekkora. Ha a lencse átmérője D, és a t1 távolságban levő tárgy képe k1 távolságban keletkezik, de a filmet k távolságra helyezzük, akkor érvényes ez az arányosság:
dD=k1-kk1.
Ugyanígy, ha a t2 távolságban levő tárgy képe k2-ben keletkezik, és k távolságban van a film, akkor
dD=k-k2k2.
Ha mind t1-ről, mind t2-ről tűrhető élességű képet akarunk kapni, akkor legcélszerűbb a filmet olyan k távolságra tennünk, hogy a d körök átmérője egyenlő legyen:
k1-kk1=k-k2k2.
Ennek megoldása:
2k=1k1+1k2,illetvek=2k1k2k1+k2.
Matematikai fogalmat használva a filmet a két élesre állítási távolság harmonikus középértékére kell állítanunk. (Harmonikus középérték például a homorú gömbtükör rádiusza a tárgytávolság és képtávolság között.) Most csak azt kell megvizsgálnunk, hogy ezen k-hoz mekkora tárgytávolság tartozik. A leképezési törvény szerint:
1t=1f-1k.
Felhasználva k-ra kapott előbbi eredményünket:
1t=1f-12(1k1+1k2).
Most vegyük figyelembe, hogy t1, k1, valamint t2, k2 a leképezés kapcsolatában állnak:
1f=1t1+1k1és1f=1t2+1k2.
Ezeket 1/f helyébe téve:
1t=12(1t1+1k1)+12(1t2+1k2)-12(1k1+1k2).2t=1t1+1t2,vagyt=2t1t2t1+t2.


Tehát az általunk keresett beállítás: a két tárgytávolság harmonikus középértékére, mint tárgytávolságra kell élesre állítani, ami közismerten kisebb, mint a számtani középérték (ezt a feladat így fejezi ki: ,,pontosan a két tárgy közé'').
Néhány, fényképészeket érdeklő példa: ha a két tárgy távolsága 2f és 6f, akkor 3f távolságra kell élesre állítanunk, a kép 2f és 1,2f között, 1,5f távolságban keletkezik. Ha t távolságot és a végtelent egyszerre akarjuk a leginkább elviselhető életlenséggel leképezni, akkor az élesre állítás síkja t és a végtelen harmonikus középértéke: 2t, a filmet pedig 2tf/(2t-f) távolságban kell elhelyezni.
 Bor Pál (Szeged, Ságvári E. g. IV. o. t.) és
 Téchy Zsolt (Bp., Kandó K. technikum IV. o. t.)
 dolgozata alapján