A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A K. M. L. XXII. kötet 2. (1961/2) számának 91. oldalán megjelent feladatmegoldás szerint a szögnagyítás , ahol azt jelenti, hogy a Hold földsugárnyira van a Föld középpontjától, pedig, hogy a megfigyelő távolsága a középponttól földsugár. Esetünkben és , így .
Ha a tengert síktükörrel helyettesítjük, akkor az ábráról látható, hogy
Mivel síktükörre , továbbá kis szögek egyenlőnek vehetők tangensükkel, azért a szögnagyítás most: Ha most megelégszünk az első két jegyben pontos eredménnyel, akkor a közelítés jó. Ekkor azonban egyszerűbb lett volna még azt is elhanyagolni, hogy eltér 1-től, és ekkor az hasonlóan jó közelítést kaptuk volna.
Ha -t mint függvényét vizsgáljuk, akkor a közelítést már nem mondhatjuk jónak. Egy közelítéstől ugyanis elvárjuk, hogy szóba jövő értékeinél ( körül) egyenletesen jól közelítsen, azaz ebben a környezetben minél jobban hozzásimuljon a közelítendő görbéhez. A számítások elvégzése után megrajzolhatjuk az ábrát. Látható, hogy közelítésünk a fenti követelménynek nem tesz eleget, nem úgy, mint a görbét az pontban érintő egyenes.
Máthé István (Budapest, Bánki D. techn. IV. o. t.)
|