A régi fizikai atomsúlytáblázat szerint, amely azon alapul, hogy a ${}_8{\text{O}}^{16}$ mag (nuklid) tömege egyenlő $16\mathrm{,}00000$ ATE-gel, a proton (${}_1{\text{H}}^1$) tömege $1\mathrm{,}007593$ ATE, a neutroné (${}_0{\text{n}}^1$) $1\mathrm{,}008982$ ATE. Ha a szóban forgó magot mechanikusan 13 protonból és 14 neutronból tesszük össze, tömegként $27\mathrm{,}2246$ ATE-et kapunk, a feladatban megadott $M=26\mathrm{,}9900$ ATE helyett. A kettő különbsége a tömeghiány (tömegdefektus). Ez esetünkben $0\mathrm{,}2346$ ATE. Ha tehát a magot nukleonokból állítanánk össze, a reakciók során a fenti tömeg (energia) eltávozna. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a magot akarjuk nukleonokra bontani, ennyi energiát kell vele közölni. Ez az energia a kötési energia.
Mivel az $E=m{c}^2$ ekvivalencia‐egyenletből kiszámítható módon $1\text{ATE}=931\mathrm{,}16\text{MeV}$, ezért az összes kötési energia $218\mathrm{,}41\text{MeV}$, ebből 1 nukleonra $8\mathrm{,}0893\text{MeV}$ jut. Ezt ergre átszámítva ($1\text{MeV}=1\mathrm{,}6021\cdot {10}^{-6}\text{erg}$) $1\mathrm{,}2959\text{erg}$-et kapunk. Joule-ra átszámítva ($1\text{MeV}=1\mathrm{,}6021\cdot {10}^{-13}\text{joule}$) $1\mathrm{,}2959\cdot {10}^{-7}$ joule-t kapunk.