Ha a ,,modernebb'' rakétarepülőgép az első műhold 96 perces keringési idejének fele alatt akarja megkerülni a Földet állandó nagyságú sebességgel, ugyanabban a magasságban, akkor kerületi sebessége kétszeres lesz. Ehhez négyszer akkora centripetális erőre van szüksége. Ezt a Föld vonzása nem tudja biztosítani, tehát a repülőgép csak úgy maradhat meg pályáján, ha van rajta egy rakétahajtómű, melyet úgy működtetnek, hogy állandóan a Föld felé irányuló, a repülőgép súlyának 3-szorosával egyenlő erőt szolgáltasson. Azt, hogy az utas súlya mekkora, ,,vele együtt utazva'' állapítjuk meg. Ő azt észleli, hogy hat rá a Föld vonzóereje és a világűr felé mutató, a gravitációs erő 4-szeresével egyenlő centrifugális erő. Mindkettő az utas tömegével arányos (tömegerő). Az ilyen erőket nyilván nem tudja megkülönböztetni a gravitációs erőtől, tehát mondhatjuk, hogy utasunk súlya e két erő eredője, azaz a világűr felé mutató és akkora nagyságú erő, mint az ottani gravitációs erő 3-szorosa.
Vizsgáljuk meg, hogy ez hányszorosa az utas földi súlyának! A műhold gyorsulását fogjuk meghatározni. Ha a műhold a Föld felszínén keringne, keringési ideje $T_0=2\pi \sqrt[]{\frac{R}{g}}=84$ perc volna. Mivel másrészt $T=2\pi \sqrt[]{\frac{r^3}{fm}}$ (itt $r$ a pályasugár, $f$ a gravitációs állandó, $M$ a Föld tömege és $R$ a Föld sugara), mondhatjuk, hogy a pályasugár a keringési idő $2/3$-ik hatványával arányos. Ebből numerikusan azt kapjuk, hogy a szóban forgó műhold $1\mathrm{,}09$-szoros földsugárnyira keringett. De akkor ott a gravitációs gyorsulás $\frac{1}{1\mathrm{,}{09}^2}g\approx 0\mathrm{,}84$ g volt. A rakétarepülőgépben tehát az utasok súlya $3\cdot 0\mathrm{,}84\approx 2\mathrm{,}5$-szerese a földinek.