Egy test akkor van egyensúlyban, ha a rá ható összes erők vektori összege 0, és az erők bármely pontra vonatkoztatott forgatónyomatékainak összege is zérus. (Síkbeli erőknél a forgatónyomatékot előjellel kell ellátnunk a forgatási irány szerint, térbeli erőrendszernél az erők különböző síkokra való vetületeivel mint síkbeli erőrendszerekkel jellemezhetjük a rendszer forgatónyomatékát.) A két erő eredőjét, amely eredő minden tekintetben azonos hatású a két erővel, az ismert módon megszerkesztjük (l. az ábrát). Ezenkívül a testre még a tengelyben hatnak erők, amelyek egy helyben tartják. Vonatkoztassuk a forgatónyomatékokat a tengelyre. Ekkor a tengelyben ható erők forgatónyomatékai eltűnnek, mert ezen erők karja 0. Amennyiben tehát az erők eredője nem volt 0, akkor kell, hogy a hatásvonal átmenjen a vonatkoztatási ponton, azaz a tengelyen, hogy forgatónyomatéka 0 legyen.