Rugalmas nyújtásnál a megnyúlás egyenesen arányos a nyújtást végző erővel. Ebből következik, hogy a megnyújtással végzett munka a megnyúlásnak és a nyújtáskor fellépő legkisebb és legnagyobb erő számtani közepének a szorzata.
Mivel a legkisebb erő $P_k=0$, a számolást a legnagyobb megnyújtáshoz szükséges erő felével végezzük.
A megnyúlás: $\lambda =\epsilon \cdot \frac{l\cdot P}{q}$, innen $P=\frac{\lambda q}{\epsilon l}$.
A drótban felhalmozott energia: $E=\frac{P}{2}\lambda =\frac{{\lambda }^{2}q}{2\epsilon l}$.
Bevezetve a húzófeszültségre a $\delta =\frac{P}{q}=\frac{\lambda }{\epsilon l}$ jelölést,
$E=\frac{{\epsilon }^2{l}^2{\delta }^{2}q}{2\epsilon l}=\frac{\epsilon lq{\delta }^2}{2}$.
A drót térfogata: $V=l\cdot q$, tömege: $m=V\cdot d$.
Ezeket a mennyiségeket behelyettesítve: $m=\frac{2Ed}{\epsilon {\delta }^2}$.
Ez a képlet adja annak az acéldrótnak a tömegét, mely $\delta$ feszültség esetén $E$ energiát tartalmaz. A testnek akkor adunk legtöbb energiát, ha a $\delta$ feszültséget egészen a rugalmasság határáig növeljük.
A példa adatai: $E=1$ mkp, $d=7\mathrm{,}85{\text{g/cm}}^3$, ${\delta }_{\text{max}}=50{\text{kp/mm}}^2$, $\epsilon =5\cdot {10}^{-5}{\text{mm}}^2/\text{kp}$.
Ezekkel az adatokkal a drót tömegére $m=125\mathrm{,}6$ g adódik.