Mivel az emberi életfolyamatokra a testen átfolyó áram van hatással, vizsgáljuk meg, mikor és miért kezd áram folyni a vezetékhez közeledő emberen keresztül. Tegyük fel, hogy a jó vezetőnek tekinthető emberi test 0 pontenciálon van; ez úgy valósítható meg, hogy a vezetékhez való közeledésnél szigeteletlenül érintkezik emberünk a földdel. Mivel váltóáramú vezetékről van szó (a nagyfeszültségű vezetékek szinte kizárólag ilyenek), a 0 potenciál és a vezeték között szinuszosan változó feszültség jelenik meg. Ezen feszültség effektív értéke a megadott 10 kV, ebből a csúcsfeszültség az $U_{cs}=\sqrt[]{2}{U}_{eff}$ összefüggés alapján $\sim 14\mathrm{,}1$ kV. Mivel a váltóáram frekvenciája 50 Hz mondhatjuk, hogy ez a $14\mathrm{,}1$ kV másodpercenként 100-szor megjelenik a közeledő ember és a vezeték között. Azonban elválasztja őket a szigetelőnek tekintett levegő. Létezik azonban egy olyan jelenség, amelyet átütésnek hívunk. Ha veszünk két elektródot, amelyek távolsága $d$, és növeljük a köztük levő feszültséget, akkor egy $U_0$ értéknél a két elektród között szikra, átütés keletkezik. Az átütés kisebb távolságnál arányosan kisebb feszültségnél következik be, így jól jellemzi az átütést az átütési szilárdságnak nevezett $A=U_0/d$ mennyiség. Ez függ az elektródok között levő anyagtól. Száraz levegőre $A=21000$ V/cm. Ez azt jelenti, hogy addig közeledhetünk átütés bekövetkezése nélkül száraz levegőn a vezetékhez, míg a $14\mathrm{,}1$ kV és az $x$ távolság hányadosa el nem éri az $A$ értéket. Ebből: