Feladat: 411. fizika gyakorlat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Makay Gábor 
Füzet: 1977/november, 166 - 168. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Hangmagasság (hangskálák), Doppler-hatás (Doppler-effektus), Hangsebesség, Egyenletes mozgás (Egyenes vonalú mozgások), Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1977/április: 411. fizika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Egy tőlünk távolodó vagy hozzánk közeledő hangforrás hangját általában nem halljuk ugyanolyan hangmagasságúnak, mint a hangforrással együtt mozgó megfigyelő. Ezt a Doppler-effektusnak nevezett jelenséget az okozza, hogy a hangmagasságot az azonos időközönként kibocsájtott ,,hangimpulzusok'' ismétlődési sűrűsége határozza meg, és mivel az egyes hangimpulzusok nem azonos utat tesznek meg a hangforrástól az észlelőig, az észlelések közötti idő eltér a kibocsájtások között eltelt időtől.
Vezessünk le először egy olyan általános összefüggést, amely megadja a kibocsájtott és az észlelt hangmagasságok közötti kapcsolatot. Jellemezzük a hangmagasságot a hang frekvenciájával (jele f, egysége 1/s), amely az időegység alatti hangrezgések számát adja meg. Nyilvánvalóan két szomszédos ,,hangimpulzus'' vagy ,,hangrezgés'' között éppen 1/f idő telik el. Feladatunknak megfelelően legyen nyugalomban a megfigyelő és távolodjon tőle v sebességgel a hangforrás. (A megfigyelő a hangforrás által befutott egyenes pálya mentén áll.) Tegyük fel, hogy a hangforrás sebességével párhuzamos, azzal egyirányú u sebességű szél is fúj. A hangsebesség a nyugvó levegőben c.
Legyen a hangforrással együtt utazó megfigyelő (pl. a jármű vezetője) által hallott hang frekvenciája f0, az út mentén álló észlelő által hallott hangé f. f0 ismeretében kiszámítjuk f-et.
Tekintsünk két egymást követő ,,hangimpulzust''. Mérjük az időt attól a pillanattól, amikor az első keletkezett. A második impulzus keletkezési időpontja éppen a hangforrás ismétlődési ideje, 1/f0. Legyen a hangforrás és az észlelő távolsága a nulla időpillanatban x. Jelöljük a két hangimpulzus meghallásának pillanatát t1-gyel és t2-vel. Az első impulzus pontosan x utat fut be a kibocsájtástól az észlelésig (hiszen az észlelő áll):

t1=xc-u,
mivel a hang terjedési sebessége a levegőhöz képest c, a földhöz viszonyítva c-u. A hangforrás sebessége v, így a két impulzus kibocsájtása közben v/f0-lal távolodott az észlelőtől. A második impulzus útja x+(v/f0), kibocsátása és észlelése között eltelt idő
t2-(1/f0)=x+(v/f0)c-u.
Így az észlelő által hallott ismétlődési idő
1/f0=t2-t1,
az előbb kapott t1, t2 értékek felhasználásával
f=f0c-uc-u+v.
Ezt a képletet akartuk levezetni. Ez az összefüggés érvényes negatív u, azaz a hangforrás sebességével ellentétes irányú szél esetére is. Behelyettesítve az f=f0 feltételt, c és u értékétől függetlenül v=0 adódik, azaz úgy tűnik, hogy a feladatban leírt jelenség nem valósulhat meg. Próbálkozzunk azonban f=-f0 behelyettesítésével. A
v=2u-2c
eredmény szélmentes esetben (u=0)
v=-2c.
Ez azt jelenti, hogy a jármű felénk közeledik, sebessége pedig éppen a hangsebesség kétszerese. Most már megérthetjük az f=-f0 összefüggés fizikai jelentését is. A jármű elhagyja a saját hangját, az egyes hangimpulzusok pedig fordított sorrendben érkeznek a megfigyelőhöz, mint a kibocsátási sorrend. A frekvenciák reciprokai az impulzusközök, ezek előjelet váltanak. Sőt, amikor a hangot halljuk, a jármű már elhaladt mellettünk, vagyis már távolodik tőlünk.
A feladatban leírt helyzet tehát elképzelhető: a tőlünk kétszeres hangsebességgel távolodó repülőgépen levő hangforrás korábban kibocsátott hangját ugyanolyan hangmagasságúnak halljuk, mint a pilóta.
 
Megjegyzés. A feladat megoldása úgy is elképzelhető, hogy a gépjármű vezetője nem közvetlenül hallja a sziréna hangját, hanem valamely, az út mentén alkalmasan elhelyezett falról visszaverődve.
 

 Makai Gábor (Kiskunhalas, Szilády Á. Gimn. I. o. t.)