A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Egy fényképfelvételről általában nem tudjuk egyértelműen megállapítani a tárgy távolságát, nem tehetünk különbséget a nagyobb, de távolabb levő, illetve a kisebb, de arányosan közelebb levő tárgyak között. Szemünkkel azonban egyértelműen különbséget tudunk tenni, ugyanis két szemünk nem ugyanazt a képet látja, és éppen a két kép közötti különbség (közeli tárgynál jobban, távolabbi tárgynál kevésbé tér el egymástól a két kép) automatikus észlelése hozza létre a ,,távolságérzetet''. Egy tárgy ott van, ahonnan a róla visszaverődő fénysugarak egyenes vonalú pályájukat megkezdték. Ha a fénysugarak közben megtörnek ‐ például különböző törésmutatójú közegek határán haladnak át ‐, a tárgyat máshol látjuk. Ez az ún. optikai csalódás, a szem ugyanis csak a megérkezett fénysugarak kiindulási helyét képzelheti a tárgypontnak, amit két kis szöget bezáró beérkező fénysugár meghosszabbításának metszéspontjaként határoz meg. Számítsuk ki ezt a távolságot a víz alatt levő hal esetén !
Az ábrán a halat az szakasz jelképezi. A hal egy pontjából kiinduló fénysugár, amely merőlegesen éri el az ablaküveget, útját irányváltoztatás nélkül folytatja. A fénysugár, amelynek beesési szöge az igen kicsi (az ábra torzított), az üveglapot törési szöggel hagyja el. (Az üvegablak vastagsága kicsi, hatását elhanyagolhatjuk.) A törési törvény szerint ahol a víznek a levegőre vonatkozó törésmutatója (). A tárgyat a szem az és a fénysugár meghosszabbításának metszéspontjában látja. Határozzuk meg az szakasz hosszát. Az , illetve az háromszögből | | A két egyenlet hányadosa Feltételezésünk szerint , és így is igen kis szög; amelyeknek a cosinusa jó közelítéssel : azaz Az pontot a szem így az pontban, az üveghez -szor közelebb látja. A pont képét hasonlóan megszerkesztve nyilvánvaló, hogy a halat a szem azonos nagyságban, de ()-szor közelebb látja az üvegtől. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a halat a víz alatt közelebb látjuk, mint a víz felett, és (mivel a fényképezőgép optikailag ugyanúgy működik, mint a szem) a víz alatti fénykép készítésénél rövidebbre kell állítani a távolságot a fényképezőgépen. A keletkezett fényképről nem lehet eldönteni, hogy egy nagyobb vagy egy közelebb levő halat látunk-e. Azt mondhatjuk, hogy a víz alatti halat nagyobb látószögben látjuk, mint a víz felettit. Fazekas Endre (Kalocsa, I. István Gimn., I. o. t.) dolgozata alapján
Megjegyzés. A fénykép egy szemű nézésnek felel meg, így nem érzékelhető rajta a közel-távol helyzet, a fénykép nem ,,térhatású''. Térhatású fényképeket olyan módon lehet készíteni, hogy két egymás mellé helyezett fényképezőgéppel egyszerre készítenek felvételt, és a két majdnem azonos felvételt nézzük a két szemünkkel külön-külön, de természetesen egy időben. Gondoskodni kell arról, hogy a jobb oldali kép ne zavarja a bal szemet és a bal oldali sem a jobb szemet. A két kép szétválasztott szemlélésére különféle technikai megoldások ismertek. 1. A két felvételről készült diapozitíveket egy-egy mikroszkópon keresztül nézzük egyszerre. 2. Az egyik felvételt kékkel a másikat pirossal rámásoljuk egy papírra. Ha olyan szemüveget használunk, amelyiknek egyik lencséje piros, a másik pedig kék, a szétválasztás megtörténik. Ezt a módszert térgeometriai, kristálytani stb. ábrák térhatású szemléltetésére használják. 3. Talán ez a legkorszerűbb és legjobb minőségű módszer: a vetítővászonra függőlegesen, illetve vízszintesen polarizált fénnyel vetítik ki a két képet (lényegében ugyanoda, szabad szemmel nézve természetesen egy közönséges ‐ nem térhatású ‐ képet látunk) és olyan szemüveget kell a nézőknek használniuk, amelynek egyik üvege helyén vízszintes, a másik helyén függőleges polárszűrő van. A kép természetesen mozgókép (térhatású mozi) vagy akár színes is lehet. |