Amikor a kocka úszik, a súlya, $400\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">p</span>}$, egyenlő a felhajtóerővel, amely Archimedes törvénye szerint a kiszorított víz súlyával egyezik meg. Ezért a kocka úszásakor $400{\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">cm</span>}}^3$ vizet szorít ki, így $4\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">cm</span>}$ mélyen merül a vízbe.
Miközben a kockát lefelé húzzuk, a kockára ható erők ellenében végzünk munkát. A kockára ható súlyerő állandóan $400\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">p</span>}$, a felhajtóerő pedig $400\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">p</span>}$-tól egyenletesen nő $1000\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;">p</span>}$-ig, amíg a kocka teljesen a folyadékba merül, ezután a felhajtóerő nem változik. A kockára ható erők eredője tehát az elmozdulás függvényében az ábrán látható két egyenesszakasszal jellemezhető.