A vezetékhálózatban az energiaszállítás hatásfoka a fogyasztók energiafelhasználásának és a teljes áramkör elektromos munkájának a hányadosa. A jelen esetben ez a hányados igen közel van az $1$-hez, így nemcsak a fogyasztók energiafelhasználása, hanem jó közelítéssel a teljes áramkör munkája sem változott, miközben $110\text{ V}$-ról áttértek $220\text{ V}$-ra. Az elektromos munka a feszültség, áramerősség és az idő szorzata. A teljes áramkör feszültsége megkétszereződött, így az áramerősség fele akkora lett, miközben $110\text{ V}$-ról áttértek $220\text{ V}$-ra. Az $R$ ellenállású vezetéken $t$ idő alatt fellépő elektromos energiaveszteség $I$ áramerősség esetén $I^{2}Rt$. A feszültség megváltozásakor a vezeték ellenállása állandó volt, $I$ fele akkora lett, így a veszteség az eredeti veszteség negyede. Eredetileg a veszteség a teljes energia $0\mathrm{,}8\%$-a volt, $220\text{ V}$ mellett a veszteség ennek egynegyede, $0\mathrm{,}2\%$ lett. Tehát az áttérés után a hatásfok $99\mathrm{,}8\%$.