A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Vizsgáljuk a mérlegre ható erőt egy olyan időpillanatban, amikor a lecsúszó test helyén a lejtőhöz húzott érintősíkok egymással párhuzamosak. Nézzük meg, hogy mozgás közben milyen erők hatnak a lejtőn lecsúszó testre. Hat rá a súlyerő, továbbá a lejtő nyomóereje. Ha eltekintünk a súrlódástól, akkor a lejtőre merőlegesen hat. Bontsuk föl a súlyerőt lejtő irányú és a lejtőre merőleges komponensekre (). A lejtő irányú komponens a testet a lejtő irányában gyorsítja.
Sík lejtő esetén a test gyorsulása a lejtővel párhuzamos, így . Domború lejtő esetén a test gyorsulásvektora a lejtő belseje felé mutat, ezért . Végül homorú lejtőn a test gyorsulása a lejtőtől kifelé mutat, tehát . (A két utóbbi esetben a test görbe vonalú pályán való tartásához lefelé, illetve felfelé mutató centripetális erőre van szükség.) Mivel esetünkben mindhárom esetben ugyanakkora, azért a homorú lejtő esetében a legnagyobb. A test által mérlegre gyakorolt erő ellenerejének a függőleges összetevője, amely tehát a harmadik esetben a legnagyobb. Kartaly István (Szolnok, Verseghy F. Gimn., I. o. t.)
Megjegyzés. Vizsgáljuk meg a mérlegre gyakorolt erőt az idő függvényében. Sík lejtőn a szóban forgó erő állandó, domború lejtőn csökken egyrészt azért, mert csökken, másrészt a centripetális erő abszolút értéke a sebesség növekedése folytán nő. Így előfordulhat, hogy a test lerepül a lejtőről. Homorú lejtőn a mérlegre gyakorolt erő növekszik, hiszen nő és a centripetális erő abszolút értéke is nő. Az ábrán látható lejtők esetében a mérlegre gyakorolt erő maximális értékét a homorú lejtő legalsó pontján éri el. Wolf György (Karcag, Gábor Áron Gimn., I. o. t.)
|
|