Feladat: F.1966 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: -
Megoldó(k):  Déri A. ,  Fehér József ,  Gáti T. ,  Márkus G. ,  Pintér Klára ,  Soukup Lajos ,  Szőnyi Tamás 
Füzet: 1975/december, 203 - 205. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Függvények, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1975/január: F.1966

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Ellenpéldával megmutatjuk, hogy a feladat állítása nem igaz. Legyen a0 tetszőleges racionális, b pedig tetszőleges irracionális szám, például a=1, b=2, és legyen f tetszőleges nem állandó, a periódusú függvény, például f(x)=sin2πxa. Legyen végül a g(x) függvény értéke 1 mindazokon az x helyeken, amelyekhez találhatók olyan m, n egészek, melyekre x=ma+nb, és legyen g(x) értéke 0 a többi x-re. Mivel az ma+nb alakú számok halmaza megszámlálható (éppen az m, n számok segítségével), és a valós számok halmaza nem megszámlálható, van olyan x, amelyik nem állítható elő ma+nb alakban, itt tehát g(x)=0, és mivel például g(a)=1, a g(x) függvény nem állandó.
Megmutatjuk, hogy az így definiált g függvény a és b periódussal is periodikus. Ha ugyanis x előállítható ma+nb alakban: x=ma+nb, akkor x+a=(m+1)a+nb és x+b=ma+(n+1)b, tehát g(x)=g(x+a)=g(x+b)=1. Ha pedig x nem állítható elő ma+nb alakban, akkor sem x+a, sem x+b nem állítható elő ilyen alakban, és így g(x)=g(x+a)=g(x+b)=0.
Tehát sem f, sem g nem állandó, f periodikus a periódussal, g periodikus b periódussal, és mivel g az a periódussal is periodikus, f+g is periodikus, mégpedig a periódussal.

 

  Fehér József (Miskolc, Földes F. Gimn., IV. o. t.)
 

Megjegyzés. A téves kitűzés oka, hogy tévedésből elmaradt az a feltevés, hogy f is és g is folytonosak. Megmutatjuk, hogy ha ezt feltesszük, akkor már igaz, a feladat állítása. Az áttekinthetőség kedvéért lépésekre bontjuk a bizonyítást, minden lépés előtt külön megfogalmazva az éppen bizonyítandó állítást.
(1) Ha f(x) folytonos valós függvény, αn>0(n=1,2,...)αn0, és az αn számok mind periódusai f-nek, akkor f állandó.
Valóban, legyen x<y, pn=[y-xαn]. Ekkor
|(y-x)-pnαn|=αn(y-xαn-pn)<αn,
azaz
x+pnαny,han,
f folytonossága miatt
limnf(x+pnαn)=f(y),
de αn-nel együtt pnαn is periódus, így minden n-re
f(x+pnαn)=f(x),
és így f(x)=f(y). f(x) tehát bármely két helyen ugyanazt az értéket veszi fel, azaz állandó.
(2) Legyen f(x) folytonos, nem állandó függvény és tegyük fel, hogy f periodikus. Ekkor a pozitív periódusok között van legkisebb, és ezt c-vel jelölve minden periódus nc alakú, ahol n=(0),±1,±2,...
Tegyük fel, hogy f pozitív periódusai között nincs legkisebb. Ekkor felvehető pozitív periódusok egy szigorúan csökkenő β1>β2>...>βn>... sorozata. Az αn=βn-βn+1 is pozitív periódusok egy sorozata lesz, és αn0. Így az előző (1) állításra hivatkozva f(x) állandó, ami ellentmondás; van tehát, egy legkisebb c pozitív periódus. Tegyük fel, hogy volna f-nek olyan c' periódusa, amely nem nc alakú. Így van olyan n egész szám, hogy nc<c'<(n+1)c. Ám (n+1)c-c'=d pozitív periódusa f-nek és (n+1)c-c'<(n+1)c-nc=c miatt d<c,  ami lehetetlen c választása folytán.
(3) Ha f(x) folytonos és periodikus a és b szerint, ahol a racionális, b irracionális, akkor f(x) állandó.
Ha f nem volna állandó, akkor (2) szerint minden periódusa, így a is, b is nc alakú lenne, és ebből ab racionális, ami feltevésünk szerint nem lehet.
(4) ha f(x) folytonos és periodikus, akkor korlátos.
Valóban, ha c jelöli f egy periódusát, akkor f minden értékét felveszi már a [0,c] intervallumon, ahol Weierstrass tétele szerint korlátos. (Lásd IV. osztályos tankönyv, 89. oldal.)
(5) Legyen végül f folytonos és periodikus az a racionális szám szerint, g folytonos és periodikus a b irracionális szám szerint, és tegyük fel, hogy h(x)=f(x)+g(x) periodikus, periódusa c0. Ekkor h(x)=h(x+c), azaz f(x)+g(x)=f(x+c)+g(x+c), vagyis minden x-re f(x+c)-f(x)=g(x)-g(x+c) fennáll. Ám a bal oldal a, jobb pedig b szerint periodikus, így mindkét oldal a és b szerint is periodikus. (3)-ra hivatkozva f(x+c)-f(x) és g(x+c)-g(x) állandó. Mondjuk f(x+c)-f(x)=K. Itt x helyébe rendre x+c-t, x+2c-t..., x+(n-1)c-t-t írva, összeadással f(x+nc)-f(x)=nK, és ez tetszőleges n=1,2,...-re fennáll. Mivel (4) szerint f korlátos, ez csak úgy állhat fenn, ha K=0, mert különben a jobb oldal n növekedésével nem korlátos. Ezzel beláttuk, hogy f(x) periodikus c szerint, és pontosan ugyanígy következik, hogy g(x) is periodikus c szerint. Ha most már c racionális, akkor (3)-ra hivatkozva g állandó, ha pedig c irracionális, akkor megint (3) alapján f állandó, és ezzel állításunkat beláttuk.