A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Mérjünk le mérőhengerrel különböző térfogatú liszt- és vízmennyiségeket, ezeket keverjük össze, és a keverék térfogatát is határozzuk meg. Próbáljuk meg a liszt‐víz keveréket homogénné tenni. Ez szélsőséges arányoknál elég nehéz, ha ugyanis sok a víz, akkor a liszt egy része leülepszik az edény aljára, ha pedig a liszt sok a vízhez képest, akkor a liszt nagy része száraz marad, a nedves liszt pedig csomókba összeáll. További nehézségeket okoz a keverék térfogatának meghatározása, ha a keverék olyan sűrű, hogy már nem folyik. Ekkor a térfogat csak viszonylag nagy hibával határozható meg. A táblázat Nagy Judit mérési eredményeit tartalmazza. ill. a víz és a liszt összekeverés előtti térfogata, pedig az összekeverés után kapott keverék térfogata. a víz térfogataránya. a víz és a liszt adott arányú keverékének térfogatváltozására jellemző arányszám.
Ha α=1, akkor nem lép fel térfogatcsökkenés, és minél kisebb α, annál nagyobb a térfogatcsökkenés. A grafikon α-t ábrázolja n függvényében.
Látható, hogy a kb. 35% víz ‐ 65% liszt keveréknél a legnagyobb a térfogatcsökkenés, több, mint 30%-os. A jelenség a liszt- és vízszemcsék méretének különbözőségével magyarázható. A lisztszemcsék jóval nagyobbak a vízmolekuláknál, és a teret hiányosan töltik ki. A víz befolyik a lisztszemcsék közti hézagokba, ez okozza a térfogatcsökkenést. A térfogatváltozást még kémiai folyamatok is befolyásolják. A liszt főleg keményítő és fehérje molekulákból áll, amelyeknek egy része vízben hidratálódik és feloldódik. Valószínűleg ez magyarázza azt a meglepő jelenséget, hogy ha 30%-nál kevesebb vizet tartalmaz a keverék, akkor a keverék térfogata kisebb, mint a keverék elkészítéséhez használt liszt térfogata. |