A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Először próbáljuk meg elméletileg megvizsgálni a jelenséget. Ha a lejtő és a golyó között elég nagy a tapadás, akkor feltehetjük, hogy a golyó az lejtőn tiszta gördüléssel gurul le.
1. ábra A lejtő alján a golyónak lesz egy sebessége és egy szögsebessége. (1. ábra) Ez a két sebességérték az energiamegmaradás tételét felhasználva ki is számítható. Ezután a golyó ütközik a lejtővel. Az ütközés folyamata nagyon sok paramétertől függ, nehezen írható le pontosan. Azonban minket csak az ütközés utáni végállapot érdekel, és ez ‐ feltéve, hogy az ütközés pillanatszerű ‐ kiszámolható. A lejtőnek ütköző golyó elveszti a lejtőre merőleges sebességét. (Lehet, hogy a lejtő rugalmatlanul belapul, lehet hogy az ütközés nem teljesen rugalmatlan és a golyó pattog egy kicsit. Számunkra csak az a lényeges, hogy az ütközés gyorsan menjen végbe.) A lejtőnek ütköző golyó nem tapad meg rögtön a lejtőn, hiszen szögsebessége nincs összhangban sebességének a lejtővel párhuzamosan mutató komponensével. A golyó először "köszörülni'' fog. A lejtő és a golyó között fellépő csúszási súrlódási erő addig fogja csökkenteni a golyó szögsebességét, és növelni a golyó lejtővel párhuzamos sebességét, amíg a kettő összhangba nem kerül. Ekkor a golyó megtapad, és újra tiszta gördüléssel mozog tovább. Az energiaveszteséget méréssel a legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, ha lemérjük, hogy az lejtőn milyen magasról indítottuk a golyót , és a lejtőn milyen magasra futott fel .
A helyzeti energiák különbsége megegyezik az ütközési energiaveszteséggel, és a gördüléskor fellépő energiaveszteséggel. (Ezt a tagot azonban a legtöbb esetben elhanyagolhatjuk.) 2. ábra
3. ábra A 2. és 3 ábrán Szegedi Anikó (Komárom, Jókai M. Gimn., III. o. t.) mérési grafikonjai láthatók. Látható, hogy közelítőleg arányos -gyel, és elég bonyolult módon függ -tól. |