A kerék tehetetlenségi nyomatékának mérése úgy történhet, hogy valamilyen módon mozgásba hozzuk a kereket, s a mozgás leíró adatokból, valamint a mozgást előidéző ok(ok) jellemzőiből következtetünk a keresett mennyiségre.
A létrehozott mozgás lehet például egyenletesen gyorsuló forgómozgás. Sarlós Ferenc (Baja, III. Béla Gimn., II. o.t.) egy létra és lécek segítségével bizonyos magasságban (a szokásos helyzetében) rögzítette a kerékpárt, majd az első kerekére madzagot tekert és a madzag végére súlyt akasztott. Az elengedett súly egyenletesen gyorsulva forgásba hozta a kereket, egészen addig, míg a padlóhoz nem koppant a nehezék. A súly elmozdulását és az elmozduláshoz szükséges időt megmérve ki lehet számítani a súly gyorsulását (és ezzel együtt a kerék szöggyorsulását). Ezekből az adatokból (a munkatételt alkalmazva) meg lehet határozni a kerék forgási energiáját, abból pedig a tehetetlenségi nyomatékát.
A kerékpár első kerekének tengelyét vízszintesen rögzítve, majd valamelyik küllőre kicsiny súlyt erősítve ,,fizikai ingát'' lehet készíteni. Major Zsuzsanna (Stuttgart, Friedrich-Eugens-Gymn. IV. o.t.) megmérte a (pontszerűnek tekinthető) kicsiny súly $m$ tömegét, a tengelytől mért $r$ távolságát, valamint az inga kis kitérésekhez tartozó $T$ lengésidejét. Ezekből az adatokból (a fizikai inga lengésidő-képletét felhasználva) a kerék tehetetlenségi nyomatéka a