A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Testünk térfogatát a legegyszerűbben és legpontosabban úgy mérhetjük meg, hogy egy nagy méretű vízzel telt edényben (pl.: fürdőkádban vagy egy nagy hordóban) a vízszint alá bukunk, és a vízszint emelkedéséből következtetünk a testünk által kiszorított víz térfogatára. A legtöbb megoldó ezt a módszert választotta. A mérés viszonylag egyszerű, pontos végrehajtása azonban figyelmet igényel.
A vízszint a vízbe való beszállás előtt és kiszállás után nem azonos, hiszen kiszálláskor jelentős mennyiségű (kb. ) víz a testünkre, hajunkra tapadhat. Ezért vagy már eleve vizesen szálljunk az edénybe, vagy a szintemelkedést a beszállás előtti szinttől mérjük. Ha ismerjük a szintemelkedést, akkor mérjük le egy ismert térfogatú mérőedény segítségével, hogy mennyi víz szükséges a kádnak az alsó szintről a fölső szintig való feltöltéséhez. Ha feltételezzük, hogy a szintvonalak kb. pontosságúak és az edényünk alapterülete , akkor ezzel a módszerrel liter pontossággal mérhetjük meg a kiszorított víz térfogatát. Ennél jóval nagyobb hibát okoz azonban a tüdőnk tágulása. Érdemes a mérést levegővel telt, és kifújt tüdővel is elvégezni! Egy mély levegővételkor testünk térfogata 2‐3 l-rel is növekedhet.
A legbiztosabb módszer a mérés hibájának megbecslésére az, ha több mérést végzünk (teli, ill. kifújt tüdővel is), és a mérési eredmények átlagát fogadjuk el testünk ,,közepes'' térfogatának, az eredmények szórását pedig a térfogat abszolút hibájának. Fürdőkádban a megoldók kb. %-os hibával tudták meghatározni testük térfogatát.
A mért térfogat értéket érdemes ellenőrizni. Az emberi test sűrűsége . Így ha ismerjük tömegünket, akkor térfogatunk a sűrűség ismeretében megbecsülhető. |