Feladat: 121. fizika mérési feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Domján Katalin ,  Klatsmányi Péter 
Füzet: 1990/május, 238 - 239. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Fénytani (optikai) mérés, Fénytörés, Mérési feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1989/december: 121. fizika mérési feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladat megoldására több lényegesen különböző módszer is kínálkozik.

 

I. Az üveggolyót tekinthetjük egy vastag lencsének, amely az optikai tengely mentén rá eső keskeny párhuzamos fénynyalábot egy pontba fókuszálja. Az üveggolyó fókusztávolsága csak a golyó sugarától és a golyó anyagának törésmutatójától függ. Így a golyó sugarának és fókusztávolságának ismeretében meghatározható a törésmutató. Számoljuk ki a golyó f fókusztávolságát! Az 1. ábrán egy az optikai tengelyhez közel eső kis α szögben beeső, és β szögben megtörő fénysugár útját láthatjuk. Az ábrán bejelölt szögek könnyen kiszámolhatóak α és β ismeretében.
 
 

1. ábra
 

Az OBF háromszögre felírt szinusztétel szerint
sin2(α-β)R=sin(π-α)f.
Figyelembe véve, hogy α és β kicsi:
2(α-β)R=αf,
azaz
f=Rα2α-2β.
A törési törvény értelmében
n=sinαsinβαβ,
így
f=Rn2(n-1),
ebből a törésmutató:
n=2f2f-R.

Klatsmányi Péter (Zalaegerszeg, Zrínyi M. Gimn., IV. o. t.) egy R = 12,5 mm sugarú golyót vizsgált, amelynek fókusztávolságát f = 17,5 mm±0,5 mm-nek mérte, így a törésmutatóra n = 1,555±0,025 értéket kapott.
 

II. Most vizsgáljunk egy az üveggolyó "szélére'' beeső párhuzamos fénynyalábot (2. ábra)! Az üveggolyón átjutó fénysugarak a kétszeres törés után erősen eltérülnek.
 
 

2. ábra
 

A maximális eltérülést (δ=π-2β) az érintőlegesen (α=π2szögben) beeső fénysugárnál tapasztaljuk. Mivel sinβ=1n, ezért a maximális eltérítés szögét mérve a törésmutató meghatározható.
n=1sin(π-δ2).

Domján Katalin (Győr, Petz L. Eü. Szki.) ezzel a módszerrel a piros fény törésmutatójára n = 1,524 értéket mért.
 

III. Talán a legötletesebb mérési módszer az, hogy az üveggolyót egy vele megegyező törésmutatójú átlátszó folyadékba helyezzük, majd megmérjük a folyadék törésmutatóját. A két törésmutató azonosságát könnyű megállapítani, ugyanis ekkor az üveggolyó nem látszik a folyadékban. A kívánt törésmutatójú folyadékot két különböző törésmutatójú, egymással jól keveredő folyadék összekeverésével állíthatjuk elő. Ilyen folyadék-pár pl. az etil-alkohol (amelynek törésmutatója kisebb, mint az üveggolyóé), és a szén-diszulfid (amelynek törésmutatója nagyobb, mint az üvegé). A keverék folyadéknak már egyszerűbb megmérni a törésmutatóját. (Erről a 118. mérési feladatban volt szó.)