A kísérletet elvégzők különböző vastagságú, méretű és alakú téglalapokat ejtettek le adott (néhány méteres) magasságból, és a földetérés helyzetét, illetve a pálya vízszintes síkra vett vetületének alakját vizsgálták. Sokan megfigyelték, hogy a papírlapok a hosszabbik oldalukkal párhuzamos szimmetriatengelyük körül forogva esnek lefelé, de ez a forgás általában csak egy bizonyos idő után alakul ki. (Nagyobb méretű, illetve a majdnem négyzet alakú lapoknál előfordult, hogy egyáltalán nem kezdtek el forogni, hanem "billegő'' mozgással majdnem függőlegesen lefelé estek.) A forgás szögsebessége szemmel láthatóan függ a papír méreteitől, kisebb és hosszúkásabb lapoknál gyorsabb.
A forgó mozgással eső lapok tömegközéppontja vagy egy függőleges síkban közel egyenes pálya mentén mozog, vagy egy csavartvonal mentén ereszkedik lefelé. Az elkanyarodás általában a vékony, hosszú papírcsíkoknál figyelhető meg.
Az ereszkedés szöge erősen függ a papír méretarányától és a vastagságától. Dömötör Ákos (Bp., Fazekas M. Gyak. Gimn., II. o. t.) mérései szerint a $2\text{m}$-es ejtési magassághoz tartozó vízszintes elmozdulás (az esési szög tangense ezzel arányos) közelítőleg a $d=k\sqrt[]{b/a}$ összefüggés szerint változik, ahol $b/a$ a téglalap oldalainak aránya $\left(b>a\right)$, $k$ pedig a papír minőségére jellemző állandó (famentes félkartonra $k\approx 0\mathrm{,}85\text{[m]}$, Apolló írógép papírra $k\approx 1\text{[m]}$.). Sokan másféle empirikus összefüggést találtak az esési szög és a papír adatai között, de a mérési hibák igen nagyok voltak. Horváth Balázs (Győr, Kazinczy F. Gimn., II. o. t.) 10-10 mérés átlagából az $1\text{cm}$ széles és $h=4$‐10 cm hosszú kartonpapírokra lineáris összefüggést mutatott ki $h$ és az esési szög között; a hosszúkásabb papírcsíkok laposabban estek. Czövek Zoltán (KLTE Gyak. Gimn., I. o. t.) meghatározta a forgás szögsebességének és az oldalak arányának a kapcsolatát is.