A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A megoldók mindegyike vagy a csavart, vagy a csavaranyát satuba fogta és a másikra ható forgatónyomatékot mérte. Legtöbben közvetlenül a csavarra csavarták az anyát, de volt, aki valamilyen anyagot ‐ Peták Attila (Bp., Berzsenyi D. Gimn., III. o. t.) például faforgácslemezt ‐ szorított közéjük. A forgatónyomaték mérését sokan ún. nyomatékkulcs segítségével közvetlenül végezték, mások egy ismert hosszúságú csavarkulccsal és erőmérővel oldották meg. Voltak néhányan, akik egyre növekvő nagyságú súlyokat akasztottak a vízszintes helyzetű csavarkulcs végére, s azt figyelték meg, hogy mikor mozdul meg a csavaranya. (Közülük sokan a kiértékelésnél megfeledkeztek a csavarkulcs súlyáról.) Horváth Balázs (Győr, Kazinczy F. Gimn., II. o. t.) egy mérlegre állt, azon figyelte, hogy a csavar meghúzásakor, illetve meglazításakor mennyivel változik meg a súlya. A mérési eredmények azt mutatják, hogy a lazításhoz szükséges forgatónyomaték arányos a meghúzásnál alkalmazott nyomatékkal: ahol egy 1-nél határozottan kisebb, a csavarok átmérőjétől és anyagától, zsírosságuktól függően és közti szám. Többen megfigyelték, hogy értéke nagyobb csavaroknál kisebb. A hiba becslésére szinte egyik megoldó sem vállalkozott, pedig ismételt mérések alapján, illetve az erőmérő leolvasási pontosságából lehetett volna következtetni rá.
|