A versenyzők általában vonalzóval mérték a vízszint magasságát, a kifolyási időt pedig stopperrel. Voltak azonban, akik ettől eltérő megoldást választottak. Monostori Zsófia (Kaposvár, Munkácsy M. Gimn., III. o. t.) például hurkapálcát dugott a vízbe, s a benedvesedett részt kényelmesebb körülmények között mérte meg. Bozsér Pál (Budapest, Kilián Gy. Gimn., I. o. t.) integrált áramkörrel vezérelt kvarcórával mérte az időt, s így $0\mathrm{,}1\text{ s}$-os pontosságot sikerült elérnie. Két versenyzőnek házilag kellett WC-tartályt utánzó berendezést készíteni, mert a lakásukban a hagyományostól eltérő volt a tartály.
Azok jártak el gondosan, akik följegyezték a tartály méreteit és a visszamaradó vízmagasságot, ily módon elvileg lehetséges a mérésük reprodukálása, ellenőrzése. Sokan megfeledkeztek a mérések megismétlésének és a hiba nagyságrendi becslésének fontosságáról. A mérési adatok általában azt mutatták, hogy az idő‐magasság összefüggés nem lineáris, tehát a kifolyás átlagsebessége a kezdeti vízszintmagasságtól is függ. Néhányan ennek elméleti értelmezésével is próbálkoztak.