A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A feladat megoldásához legtöbben olyan rendszert szerkesztettek,amellyel egyszerre lehetett mérni a belapulást és a nyomóerőt. Az ábrán Steiber János II. o. t. (Kazincbarcika, Ságvári E. Gimn.) mérési elrendezését láthatjuk. A tojásra ható nyomóerőt súlyok felrakásával lehetett változtatni, míg a pontos rugós mikrométer ‐ amelyet sokan használtak ‐ a tojás összelapulását mérte. Fontos volt, hogy a tojás a mérés során hossztengelyével függőlegesen álljon, ezt pl. az ábrán látható drótkerettel lehetett megoldani.
A mérési eredmények erősen függtek attól, hogy a tojás hogyan, mekkora felületen érintkezett az őt nyomó felülettel. A többség az ábrán is látható egyszerű megoldást választotta. Bozsér Pál 8. o. t. (Bp.,VI. Bajza utcai Ált. Isk.) a tojás két végét gipszbe öntötte és ezen a pontos illeszkedésen keresztül gyakorolt nyomást a tojásra. Nem meglepő, hogy az ő elrendezésében nagyságrenddel nagyobb nyomóerő kellett a tojás eltöréséhez, mint a többiek megoldásában. A megoldók azt tapasztalták, hogy a kapott adatok mindkét mért mennyiségre erősen szórnak, hiszen a tojások nagyon különbözők lehetnek. A többség mm körüli összenyomódást és N körüli összeroppantó erőt tapasztalt. Általános észrevétel volt, hogy a hosszabb, ill. kisebb tojások ellenállóbbak.
|