A megoldók két különböző típusú mérést végeztek el. Voltak, akik a vízhullámokat a vízfelület egyszeri megzavarásával hozták létre (pl. különböző testek vízbeejtésével), mások periodikus gerjesztéssel hullámvonulatot állítottak elő. A két mérési módszer közül az utóbbi megoldás tűnik jobbnak. Az előzőben ugyanis egy hullámcsomag terjedését kell vizsgálni, amelynek részei lényegesen eltérő sebességgel terjednek, így nehéz egyértelmű mérést végezni. A másik módszernél a hullámvonulat periodikus mozgása pontosabb mérésre ad lehetőséget.
A megoldók többsége a periodikus hullámkeltést egy fémcsík segítségével végezte, amit egy különböző frekvenciával gerjesztett elektromágnes mozgatott. Bozsér Pál 7. o. t. (Bp., Bajza u.-i Ált. Isk.) egy hangszóróra erősített drótot használt erre a célra.
A zavaró visszaverődések elkerülése végett többen szivaccsal borították a méréshez használt edény szélét. A hullámkeltés $\nu$ frekvenciáját könnyű volt meghatározni. A sebesség $v=\nu \cdot \lambda$ összefüggés alapján való meghatározásához csak a $\lambda$ hullámhossz mérését kellett megoldani. Ehhez sokan ügyes módszert választottak. A mérést üvegedényben végezték, így alulról megvilágítva a vízfelszínt, a hullámvonulatról nagyított képet tudtak előállítani. Megfelelő kalibrálás után a hullámhossz pontosan mérhető volt. Az alábbiakban Czigány Zsolt II. o. t. (Zalaegerszeg, Zrínyi M. Gimn.) eredményét közöljük. Ő $50\text{Hz}$ frekvenciával gerjesztve $\lambda =\mathrm{0,56}\text{cm}$ hullámhosszú hullámokat állított elő. E hullámok terjedési sebessége tehát $28\text{cm/s}$. $2\text{Hz}$ frekvenciájú állandó vízcsepegtetéssel $14\text{cm}$-es hullámokat állított elő Kánnár János III. o. t. (Nagykanizsa, Landler J. Gimn.). Tehát e hullámok terjedési sebessége is $28\text{cm/s}$ volt.
A felületi folyadékhullámok elméletébe való rövid bevezetést találhatunk Budó: Kísérleti fizika I. kötetében, ahol szó esik egyrészt a sebesség hullámhossz-függéséről, másrészt a vízréteg vastagságának hatásáról. Erről az utóbbi tényezőről sokan megfeledkeztek a méréseik során.
Több szellemes megoldás született az egyszeri hullámkeltés utáni terjedési sebesség mérésére is. Kucsera Itala 8. o. t. (Pécs, 39-es Dandár úti Ált. Isk.) egy pingponglabdából készített úszóra tollat szerelt. Eszel az úszó mozgásirányára merőlegesen egyenletesen mozgatott papírcsíkra rajzolva pontosan tudta, regisztrálni a hullám megérkezését. Sárközi László I. o. t. (Bp., Móricz Zs. Gimn.) mérési elrendezésében egy hasonló úszóra szerelt fémcsúcs mint érintkező állította le a hullámkeltéssel együtt indított órát. Az ilyen típusú hullámoknál mért sebességek az előzőeknél kisebbeknek adódtak.