A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Ha mérést végzünk, alapvető követelmény az, hogy eredményeink reprodukálhatók, újabb mérés elvégzésével újra megkaphatók legyenek. Ennek feltétele az, hogy jól meghatározott anyagon végezzük méréseinket, jól meghatározott körülmények között. A feladatra beérkezett megoldásokban igen sokféle módszerrel mérték meg a kívánt adatokat úgy, hogy az utóbbi feltétel általában teljesült, azaz meghatározott kapcsolásban, meghatározott műszerekkel végezték a méréseket. Az előző feltétel azonban általában nem teljesült. Nagyon kevés helyen történt említés arról, hogy milyenek voltak a pénzérmék, fontos lett volna például erősen megtisztítani az érmék felületét a mérés előtt, hiszen a felület alapvetően meghatározza a telep működését, márpedig az érmék állapota ebből a szempontból lényegesen eltérhet egymástól. Ez magyarázza azt, hogy miért kaptak a megoldók nagyságrendekkel eltérő eredményeket. Az alábbiakban Kánnár János (Nagykanizsa, Landler J. Gimn., III. o. t.) méréseit ismertetjük. Az elektromotoros erő és a belső ellenállás meghatározásához ő az 1. ábrán látható kapcsolást használta. Ekkor az kapocsfeszültség az egyenlőségnek megfelelően függ az áramerősségtől.
1. ábra A külső ellenállás értékét változtatva, az áramerősség függvényében ábrázolta a kapocsfeszültséget. A kapott egyenes tengelymetszete megadta az elektromotoros erőt, meredeksége pedig a belső ellenállást. A megoldó leírja: "mielőtt a mérést elkezdtem, megtisztítottam a pénzdarabok felületét: sósavval lemostam róluk a piszkot, majd dörzspapírral kifényesítettem őket.'' Ezután rudak közé szorítva függőleges oszlopba rendezte a pénzérméket és az itatóspapírokat. A mérőkontaktusokat alumíniumlapok odaszorításával teremtette meg. Különböző méretű telepeken végzett méréseket, eredményei a 2. ábrán láthatók.
2. ábra
|