A mérés elvégzéséhez célszerű azt a kiinduló állapotot választani, amikor a homok nem tartalmaz vizet. E célból a megoldók többsége alaposan kiszárította a homokot. A teljes kiszáradás ellenőrzése céljából Megyesi Gábor III. o. t. (Szeged, Ságvári E. Gyak. G.) lehűtött üveglapot tartott a száradó homok fölé. A teljes vízvesztést a lecsapódás megszűnése jelezte.
A megoldók a kiszárított homokhoz ezután fokozatosan vizet adagoltak. Jó módszert alkalmaztak azok, akik a víz hozzáadása után a homokot kevergették, és a nedvesség egyenletes eloszlása után mérték meg a térfogatát. Ennél a módszernél a megfelelő tömörítettség elérése jelentette a problémát. Helyesebb lett volna, ha a nedvesség egyenletes eloszlását úgy érik el, hogy a megnedvesített homokot lefedik ‐ ezzel meggátolják a víz elpárolgását ‐ és hosszabb ideig várnak. A mérések során tapasztalható volt, hogy a víz hozzáadásával a homok térfogata kezdetben csökkent, így a sűrűség növekedett. A grafikon Tar Krisztián I. o. t. (Dunaújváros, Münnich F. G.) mérési eredményeit szemlélteti. Megfigyelhetjük, hogy a sűrűség egy meghatározott víztartalomnál maximumot ér el.