A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Komorowicz János (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o. t.) dolgozatában zsírfoltfotométerrel mérte a fényintenzitásokat. A boltokban kapható NDK gyártmányú optikai építőjátékból az ábrán látható 40 cm hosszú optikai padot készítette el.
A pad két végére egy‐egy 25 W-os izzót állított. A padon két keretet helyezett el. Az egyiket az optikai pad végéhez rögzítette, ebbe kerültek a papírlapok. A másik keret mozgatható volt, ebbe a zsírfolttal ellátott papírlapot tette. A mérés közben addig tologatta a mozgatható keretet, amíg a papír két oldalán a megvilágítás egyenlő erősségű lett, azaz a zsírfolt eltűnt. A zsírfoltos papír jobb oldalán a megvilágítás erőssége ekkor , a bal oldalán , ahol a 25 W-os izzó intenzása, a számú papírlap által csökkentett intenzitás, pedig a zsírfoltfotométer távolsága a papírlapoktól. A két mennyiséget egyenlővé téve, majd átrendezve az intenzitások hányadosára, a transzmisszióra a következő kifejezést kapjuk:
Az távolságot mérve értéke kiszámolható. Komorowicz János kétféle papírt mért. Másolópapírnál 12 rétegig, pauszpapírnál 6 rétegig kapott még mérhető fényerősséget. A mérés eredményét a táblázat tartalmazza és az 1. grafikon szemlélteti.
A mérés hibáját egyrészt a két izzó különbözősége, másrészt az a jelenség adja, hogy a zsírfolt 1‐2 cm-es intervallumban is eltűnni látszik. Az ellenőrző mérések szerint az utóbbi lényegesen nagyobb hibát jelent.
Megjegyzés. Több megoldó feltételezte, hogy a transzmisszió a papírlapok számával, p-vel, mértani sorozat szerint csökken, azaz T(p)=qp. Ennek megcáfolására Komorowicz János ábrázolta az E=-logT függvényt is a papírlapok számának függvényében. Ha a fenti összefüggés igaz, akkor az E(p)=-plogq egyenest kellett volna kapnunk. A kísérlet igazolja, hogy ez a törvény nem teljesül. |