A jelenség meglehetősen összetett. Megfigyelhető, hogy a mozgás első szakaszában a vonalzó alsó vége még nem csúszik. Később, a vonalzó bizonyos helyzetében (bizonyos határszögnél) a vonalzó $A$ pontja elcsúszik. A határszög nagysága és a csúszás iránya függ a súrlódási együtthatótól és a kezdőhelyzet $\alpha$ szögétől. Csúszós asztalon, kis súrlódási együttható esetén a vonalzó alja már a mozgás legelején ,,hátrafelé'', a dőlés irányával ellentétesen kezd el mozogni, míg érdes asztalon csak később csúszik meg, de akkor pozitív irányban. A továbbiakban az $A$ pont mozgása a gyors dőlés miatt szabad szemmel nem, vagy csak igen nehezen követhető. Amikor a vonalzó eléri az asztallapot, tehát $\alpha$ lecsökken nullára, a vonalzó ütközik az asztallal, a vége (vagy a vonalzó egésze) felpattan és ,,előre ugrik''. Az ugrás mértéke a vonalzó és az asztal rugalmas tulajdonságaitól is függ, nem csak a felületek érdességétől.
A kezdeti és a végső helyzet közötti elmozdulás könnyen mérhető. Gondos munkát igényel azonban a kezdeti helyzet szögének pontos beállítása, az indítás megbízható, lökésmentes megvalósítása, valamint a vizsgált elmozdulás minél pontosabb mérése. Major Zsuzsanna (Stuttgart, Friedrich Eugens Gymn., IV. o.t.) 30 cm-es műanyag vonalzó elmozdulását mérte ötféle anyagon:
1. sima falapon $(\mu \approx 0\mathrm{,}1$);
2. műanyagréteggel bevont falapon $(\mu \approx 0\mathrm{,}15$);
3. érdes falapon $(\mu \approx 0\mathrm{,}2$);
4. papíron $(\mu \approx 0\mathrm{,}3$);
5. szőnyegen $(\mu \approx 0\mathrm{,}4$).
(A súrlódási együttható értékei becsült számok.) Az indítás szögét ${10}^{\circ }$-onként változtatta, mindegyik helyzetből 5 alkalommal végezte el a mérést.
Az ábrán mérési eredményeinek átlagolt értéke látható. A grafikonon feltüntetett mérési hibák az 5‐5 adat (zsebszámológéppel számolt) szórásainak felelnek meg.