Feladat: 116. fizika mérési feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Dömötör Ákos ,  Wekszli Mária 
Füzet: 1989/december, 477 - 478. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Mechanikai mérés, Rugalmatlan ütközések, Szabadesés, Egyéb hangtan, Mérési feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1989/április: 116. fizika mérési feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A mérés során kizárólag magasságot kellett mérni, tehát a mérés pontossága az egyéni ügyességen, gyorsaságon múlott. Az igazi nehézséget a végső szakaszban egyre szaporábban kopogó labda megfigyelése jelentette. A kísérletet mindenki szubjektív érzékeléssel végezte el, bár Dömötör Ákos jelezte, hogy mikrofonon keresztül számítógéphez csatlakozva pontosabb eredményt is kaphatnánk.
Wekszli Mária úgy próbálta a hibalehetőségeket csökkenteni, hogy leszámolta az első, induló h0 magasságból a koppanásokat, majd ezután arra ügyelt, hogy mindig olyan magasságokból ejtse a labdát, hogy az első emelkedés éppen az előző mérés indításával essék egybe. Így természetesen a hallható koppanások száma egyesével növekedett.
A hallható koppanások száma (n) és az ejtési magasságok (h) közötti összefüggésre a legtöbben megkapták a helyes, a négyzetgyök függvényhez hasonló görbét. Az előforduló pontatlanságok fő forrásait elsősorban a kevés mérési adat okozta.

 
 

Két egymás utáni felpattanás magasságát (h1,h2) megmérve többen helyesen következtettek az ütközési számra:
k=h2/h1.
A k értékére 0,8 és 0,83 közötti számot kaptak (kemény felület esetében).