A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A mérés során kizárólag magasságot kellett mérni, tehát a mérés pontossága az egyéni ügyességen, gyorsaságon múlott. Az igazi nehézséget a végső szakaszban egyre szaporábban kopogó labda megfigyelése jelentette. A kísérletet mindenki szubjektív érzékeléssel végezte el, bár Dömötör Ákos jelezte, hogy mikrofonon keresztül számítógéphez csatlakozva pontosabb eredményt is kaphatnánk. Wekszli Mária úgy próbálta a hibalehetőségeket csökkenteni, hogy leszámolta az első, induló magasságból a koppanásokat, majd ezután arra ügyelt, hogy mindig olyan magasságokból ejtse a labdát, hogy az első emelkedés éppen az előző mérés indításával essék egybe. Így természetesen a hallható koppanások száma egyesével növekedett. A hallható koppanások száma () és az ejtési magasságok () közötti összefüggésre a legtöbben megkapták a helyes, a négyzetgyök függvényhez hasonló görbét. Az előforduló pontatlanságok fő forrásait elsősorban a kevés mérési adat okozta.
Két egymás utáni felpattanás magasságát () megmérve többen helyesen következtettek az ütközési számra: A értékére és közötti számot kaptak (kemény felület esetében).
|