A mérést különösen megnehezítette két körülmény. Az egyik a buborékok kicsi mérete, ami nagy szórásra és pontatlan eredményekre vezetett. Ezt különböző módon igyekeztek a megoldók áthidalni. A legjobb eredményt úgy kaphatjuk, ha átvilágítással vagy kivetítéssel ernyőn olvassuk le az adatokat (így járt el pl. Puhl Ferenc). A mérés során adódó másik probléma az, hogy a buborékok közül néhány a mérés időtartama alatt felszáll (pl.Kóczán György). Mindkét nehézség kiküszöbölhető, ha alkalmasan felnagyított fénykép felvételen tanulmányozzuk, illetve mérjük a buborékok adatait, de sajnos ilyen jellegű dolgozat nem érkezett.
Tulajdonképpen egyértelmű kapcsolatot a buborékok átlagos mérete és elhelyezkedése között nem sikerült megállapítani. Az edény aljához közeledve csaknem mindenki egyre kisebb átmérőt mért, az átmérők közel lineárisan csökkennek. Ezek a megoldók a hidrosztatikai nyomás növekedésére hivatkoztak (pl. Tóth Péter). Volt, aki az edény közepénél találta meg a minimális átmérőt (pl.Wekszli Mária).
Érdekes ‐ de a pontatlanságtól szintén nem mentes ‐ eljárást használt Pack Henriette. A kiválasztott szinten ($h$) megszámolta a buborékok számát ($n$). A pohár kerületét elosztotta a buborékszámmal, és ezt az értéket tekintette átlagos átmérőnek ($d$). Eredménye megközelítőleg $d=\frac{\text{const}}{h}$ függvénykapcsolatot mutat.