A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Most kivételesen csak elvi eljárást kellett adni a belső, hozzáférhetetlen golyó tömegének meghatározásához. A feladat ‐ talán éppen ezért ‐ nehezebbnek bizonyult a korábbiaknál mind a beküldők számát, mind a hibás megoldások arányát tekintve. A megoldások sok ötletet tartalmaznak. Ezekből közlünk vázlatosan néhányat. 1. Többen olyan forgatást javasoltak, amelynél a belső golyó a súrlódás hiánya miatt nem forog, így a külső gömb tömege meghatározható. Függőleges tengely körül ‐ pl. egy fonál segítségével ‐ állandó forgatónyomatékkal forgatva mérhetjük a szöggyorsulást. Mivel a kis golyó nem vesz részt a forgásban, a forgatónyomaték és a szöggyorsulás hányadosa a külső gömb tehetetlenségi nyomatékát adja meg: Innen , a külső gömb tömege meghatározható. Ezt kivonva a teljes tömegből, megkapjuk a belső golyó tömegét. 2. Egy hajlásszögű lejtőn tiszta gördüléssel legurítva mérhetjük a gyorsulást, ami a mozgásegyenletekből: Innen ismeretében meghatározható. 3. Vegyünk két másik ‐ egyszerűség kedvéért tömegű és szintén sugarú ‐ gömböt! Helyezzük az egyiket kis () távolsággal a vizsgálandó gömb fölé, alulról pedig lökjük hozzá a másikat centrálisan, sebességgel (lásd az ábrát)!
Rugalmas ütközéseket feltételezve a felső golyó ütközések utáni sebessége | | Így meghatározásához két sebességet kell mérni. (Ha az ütközés nem rugalmas, akkor az ütközési szám centrális ütköztetéssel meghatározható, az előző képletek kissé módosulnak.) |