Majdnem minden megoldó megadta az adott pénzérmék ‐ általa megmért ‐ sűrűségét is, pedig csak a különbözőség vagy azonosság eldöntése volt a feladat. Ennek megfelelően az elkövetett hibák is, a választott mérési eljárástól függően, a várhatónál durvábbak voltak.
Sokan az érmék térfogatát a geometriai adatokból számították ki, hengernek tekintve azokat. Ebben az esetben a felületen található domborművek jelentették a fő hibaforrást. Érthetetlen, hogy néhány megoldó hogyan fogadhatta el helyesnek a sűrűségre kapott $10\text{<math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mrow><msup><mrow><mi>g</mi><mo stretchy="false">/</mo><mi>c</mi><mi>m</mi></mrow><mrow><mn>3</mn></mrow></msup></mrow></math>}$-nél is nagyobb értéket! Nyilvánvaló, hogy a túlzottan kiugró eredményeket újra kell számolni, esetleg újra mérni is.
Elfogadhatóan jó sűrűség értékeket azok kaptak, akik nagyon sok érmével dolgoztak, hiszen így kiszűrték az egyenetlenségből származó hibákat. Péterfai János pl.100-100 érmét vizsgálva kapott azonosnak tekinthető sűrűségeket: $2\mathrm{,}674-2\mathrm{,}669-\mathrm{2,693}\text{<math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mrow><msup><mrow><mi>g</mi><mo stretchy="false">/</mo><mi>c</mi><mi>m</mi></mrow><mrow><mn>3</mn></mrow></msup></mrow></math>}$ értékeket. A térfogatmérésre legtöbben az érmék vízkiszorítását használták, helyesen.
Néhány megoldó, pl. Mihácsi Mónika először egyenlő tömegeket mért ki a különböző érmékből, majd ezeknek a térfogatát mérőhengerben megmérve következtetett a közel azonos összetételre.
Kovács Lóránt alkohollal hígított bromoform $\left(\text{<math xmlns="http://www.w3.org/1998/Math/MathML"><mrow><msub><mrow><mi>C</mi><mi>H</mi><mi>B</mi><mi>r</mi></mrow><mrow><mn>3</mn></mrow></msub></mrow></math>}\right)$ oldatban lebegtette "volna'' a pénzeket. Így a feladat folyadék sűrűségének mérésére vezethető vissza.
Többen, pl. Kapoli András, az ún. Bakusinszkij módszerrel kaptak használható eredményt. Ezt a mérési eljárást lapunk egy későbbi számában ismertetjük.