A feladat megoldása során a versenyzők ‐ még a helyes és viszonylag pontos mérési eljárással dolgozók is ‐ szélsőségesen különböző, $9$ és $40\%$ közötti értékeket kaptak a szárazanyag-tartalom százalékos értékére. Ennek elsődleges oka a szőlőfajták, illetve az egyes szőlőszemek különbözősége volt. Néhány megoldó, pl. Hóbor Péter, borászati szakirodalomra hivatkozva (Dr. Mercz Árpád: Must és bor szakszerű kezelése) a várható értéket $16-22\%$-ra tippelte, elsősorban a szőlő fajtájától függően. A mérést helyesen elvégzők által kapott értékek átlaga $20\%$, tehát beleesik ebbe az intervallumba.
A feladatot szinte valamennyi megoldó több szőlőszemen végzett tömegmérésre vezette vissza. Wekszli Mária, tekintettel a szüreti időpontra, nagyüzemi feltételekkel és mennyiséggel dolgozott. A megoldók számára a legnagyobb nehézséget a szárazanyag előállítása okozta. Ehhez a legcélravezetőbb eljárás az volt, hogy ha a szétroncsolt szemeket a musttal együtt, kb. $105{}^{\circ }\text{C}$ körüli hőmérsékleten hosszabb ideig párolták. Tatai Sándor például $106{}^{\circ }\text{C}$- ra beállított sós vízfürdőben három órán keresztül forralta el a víztartalmat, és az így visszamaradó anyagot tekintette szárazanyagnak.
Voltak, akik csak a mustot préselték ki, és a visszamaradó törkölyt tekintették szárazanyagnak. Ők is elfogadható eredményt kaptak, pedig kétszeresen is hibáztak. Egyrészt a visszamaradó törköly nedvességtartalma még nem elhanyagolható, másrészt a mustban jelentős mennyiségű cukor, azaz szilárd anyag távozik el. Úgy tűnik, ez a két hiba a végeredmény szempontjából valamelyest kompenzálja egymást.