A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A kifolyó víz sebességét liter/s egységekben egy mérőedénnyel és stopperórával mérhetjük meg legegyszerűbben. A mérés akkor lesz viszonylag pontos, ha hosszú ideig mérhetünk ‐ ehhez viszont azt kell biztosítani, hogy a vízszint közel azonos maradjon. Ezt például úgy érhetjük el, hogy felülről ‐ egy megfelelő erősen kinyitott csapon keresztül ─ állandóan pótoljuk a kifolyó vizet. Buzinkay András (Bp., Piarista Gimn. III. o. t.) úgy oldotta meg a vízszint stabilizálását, hogy a flakont oldalt bizonyos magasságig levágta (1. ábra). Emellett az erős örvénylések elkerülésére ,,terelő lemezt'' alkalmazott, a kiértékelésnél pedig figyelembe vette, hogy a felületi feszültség miatt a vízszint 2‐3 mm-rel magasabb, mint a bevágás. Kicsit pontatlanabb, de egyszerűbb módszer az, hogy a flakonon kb. centiméterenként jeleket teszünk, s megmérjük, mennyi időnként folyik ki két jel közötti térrészből a víz. A flakon keresztmetszetéből és az időközből kiszámíthatjuk a kifolyás sebességének átlagértékét.
1. ábra A sebesség m/s egységekben mért értéke a fenti adatokból elvben kiszámítható, ha ismerjük a kifolyó vízsugár keresztmetszetét. Ez azonban nehezen és pontatlanul mérhető. Elvileg megalapozottabb és egy kicsit pontosabb is az, ha más módszert választunk: megmérjük, hogy valamely magasságból esve mekkora távolságot tesz meg a vízsugár (1. ábra). A szabadesés ideje: , ezalatt kezdősebesség esetén (a légellenállást és a felületi feszültség hatását elhanyagolva) utat tesz meg vízszintesen a víz, ezekből az összefüggésekből: adódik. Mivel és vonalzóval (kb. pontosan) mérhető és , a sebesség a vízmagasság függvényében meghatározható. (2. ábra).
2. ábra A sebesség ‐ amennyiben ideális folyadéknak tekintjük a vizet ‐ a Torricelli féle szerint függene a magasságtól. A 2. ábra valóban a alakú. |