A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A kívánt méretű jéglapokat alumínium tálkában készítettem. A tálkák alapterülete volt. Először kiszámítottam azt a vízmennyiséget, amit a tálkába kell önteni, hogy a megfagyás után az adott vastagságú jégréteg keletkezzen. Ezután a tálkákat a hűtőszekrény mélyhűtő dobozába helyeztem, ahol az másnapra megfagyott. Az erő méréséhez 2, 1 és 0,5 kg-os súlyokat használtam. 0,1 kg tömegű üvegpoharak segítettek a pontosabb súlyértékek beállításához. A mérést kint a szabadban végeztem, ahol kb. volt a hőmérséklet. Az elkészített lemezeket egy kisméretű lábas peremére helyeztem (a szerző sajnos nem adta meg a lábas átmérőjét), és fokozatosan terheltem. Minden vastagságnál kétszer mértem, a táblázat már csak a mérések átlagát közli.
A mellékelt grafikonból az olvasható le, hogy a töréshez szükséges erő a vastagsággal növekszik. Látható, hogy a vastagság és az erő közti összefüggés nem lineáris.
A mérés pontosságát lényegében az erőmérés pontossága korlátozza, amely körül van. Vastag jégrétegnél (0,8 cm és 1,0 cm) a kétforintos befagyott a jégbe, ami szisztematikus hibát okozhatott.
|