A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A feladat megoldását Szabó Lajos (Nagykanizsa, Landler J. Gimn., IV. o. t.) dolgozata alapján mutatjuk be.
A felületi feszültség meghatározásának egyik gyakran használatos módszere a csepegtetéses eljárás. Az eljárás lényege az, hogy a két folyadékból, amelyek felületi feszültségét összehasonlítani kívánjuk, azonos térfogatú mennyiséget csepegtetünk ki egy bürettából. A felületi feszültségek a cseppek számával fordítottan arányosak.
Az összefüggés igazolásához fel kell használnunk, hogy a csepp akkor válik le, ha a súlya () megegyezik a kapilláris cső peremén kialakult felületi erővel, vagyis ha ahol a felületi feszültség és a kapilláris cső külső átmérője. Az egyenletet felírva vízre és mosószerre, az átmérőt kifejtve kapjuk, hogy A cseppek súlya és száma között a térfogat egyenlőségéből a összefüggést nyerjük. Mivel a legtöményebb oldat sűrűsége is csak volt, Mohr ‐ Westpahl-mérleggel mérve ,; ( pontossággal.) Így ahol Szabó Lajos a méréseket Biomix mosóporral végezte. A vízcseppek száma volt, a többi eredményt a táblázat tartalmazza ( a mosópor koncentrációja, a mosószeres oldattal kapott cseppszám, az oldat felületi feszültsége:
A mérés pontossága kb. 10% a cseppek bizonytalan leszakadása miatt. Az ábrán látható grafikonból látszik, hogy a felületi feszültség 2g/100ml koncentrációig erősen csökken, nagyobb koncentrációkra lényegében állandó. A mosáshoz 0,5g/100ml töménységű oldatot ajánlanak, amelynek felületi feszültsége jóval kisebb, mint a vízé. Ez is lényeges lehet a mosóhatás szempontjából.
Megjegyzés: A felületi feszültség mérésére több különböző módszer ismeretes. Most itt csupán egyet mutattunk be. Hogy az adott kísérleti feladat megoldására ki melyiket választja, azt a rendelkezésre álló eszközök és az egyéb körülmények határozzák meg. |