A szénsavas víz könnyen bomlik széndioxidra és vízre, a széndioxid a folyadékban lévő szilárd növényi részekre tapad, buborékokat alkot. Amikor a buborék elég nagyra nő, a növényi maradvány és a buborék együttes fajsúlya kisebb lesz a folyadék fajsúlyánál, a részecske a buborékkal felemelkedik. A víz felszínén, a széndioxid eltávozik, a szilárd részecske pedig, miután a fajsúlya nagyobb a folyadékénál, lassan lefelé süllyed. Közben újra széndioxid buborék nő rajta, és esetleg még fenékre érés előtt újra felfelé kezd emelkedni; a folyamat ismétlődik.
A felfelé igyekvő részecske felülete nagyobb, csillogóbb (a buborék felszínén teljes visszaverődés történik), míg a lefelé süllyedő részecske nem tűnik ki a csaknem ugyanolyan színű folyadékokból, így a gyengébb látású ember esetleg egyáltalán nem látja.