Feladat: 1995. évi Kürschák matematikaverseny 2. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1996/február, 68 - 69. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Binomiális tétel, Műveletek polinomokkal, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1996/február: 1995. évi Kürschák matematikaverseny 2. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Előrebocsátunk egy megjegyzést. Elég olyan polinomokra szorítkozni, amelyekben minden változó legfeljebb első hatványon szerepel. Ha ugyanis minden páros hatványon szereplő változót 1-gyel, a páratlan hatványon szereplőket pedig a változó első hatványával helyettesítjük, ezzel a polinom foka nem növekszik, a feladatban megadott tulajdonsága pedig nyilvánvalóan megmarad, és ezen az sem változtat, ha a módosítás után összevonható tagokat összevonjuk. Ha pedig a módosított polinom legalább n-edfokú, akkor az eredeti is. A továbbiakban polinomon mindig a mondott módon egyszerűsített polinomot értünk2.

 
I. megoldás. Az állítást teljes indukcióval bizonyítjuk. Egy egyváltozós polinom ax+b alakú. Feltétel szerint
a+b>0,-a+b<0,azaza-b>0,
tehát
2a>0,a>0.
A polinom tehát elsőfokú. (Az eredeti polinom legalább elsőfokú.)
Tegyük fel, hogy a legfeljebb m változós polinomokra igaz a feladat állítása. Egy m+1 változós polinom
f1(x1,...,xm)+xm+1f2(x1,...,xm)
alakban írható, ahol f1 és f2 legfeljebb m-változós polinom. Legyen c1, ..., cm egy +1-ekből és -1-ekből álló sorozat. Ha a ci-k közt páros számú -1 van, akkor xm+1-nek egyszer +1, egyszer -1 értéket adva, a feltétel szerint
f1(c1,...,cm)+f2(c1,...,cm)>0f1(c1,...,cm)-f2(c1,...,cm)<0.
Az utóbbit így írhatjuk:
-f1(c1,...,cm)+f2(c1,...,cm)>0és így2f2(c1,...,cm)>0;
ha pedig a ci-k között a -1-ek száma páratlan, akkor
f1(c1,...,cm)+f2(c1,...,cm)<0,f1(c1,...,cm)-f2(c1,...,cm)>0,
tehát
-f1(c1,...,cm)+f2(c1,...,cm)<0és így2f2(c1,...,cm)<0.
Azt kaptuk, hogy f2-nek is megvan a tételben megfogalmazott tulajdonsága, s így az indukciós feltétel szerint legalább m-edfokú, az eredeti polinom legalább (m+1)-edfokú. Ezzel beláttuk, hogy a tétel állítása minden n-re igaz.
 
II. megoldás. Indirekt úton bizonyítjuk a feladat állítását. Az, hogy egy polinom n-nél alacsonyabb fokú, azt jelenti, hogy nincs benne mindegyik változót tartalmazó tag. Tegyük fel, hogy egy ilyen polinomra teljesülnének a feladat feltételei. Képezzük az összes +1-ekből és -1-ekből álló sorozatokon vett értékeit a polinomnak, és a pozitív értékek U összegéből vonjuk le a negatív értékek V összegét. Nyilvánvalóan U-V>0. Nézzük meg, hogy egy axi1xi2...xij tag együtthatója (j<n) hányszor szerepel U-ban és hányszor V-ben. A +1-ekből és -1-ekből álló c1, c2, ..., cn sorozatokban, rögzítve ci1, ci2, ..., cij értékét, ha
ci1ci2...cij=1,
akkor a annyiszor szerepel U-ban, ahányféleképpen a többi c-k közt páros számú -1 fordulhat elő. Ez a szám
r=(n-j0)+(n-j2)+(n-j4)+...,
ahol az összeg addig tart, amíg az alsó páros szám nem nagyobb (n-j)-nél; V-ben pedig annyiszor, ahányféleképpen a többi c-k közül páratlan számút lehet kiválasztani. Ez a szám pedig
s=(n-j1)+(n-j3)+(n-j5)+....
A kiszemelt tag adaléka az U-V különbséghez tehát a binomiális tétel szerint
a(r-s)=a{(n-j0)-(n-j1)+(n-j2)-(n-j3)+...}=a(1-1)n-j=0.

Ha viszont
ci1ci2...cij=-1,
akkor -a szerepel U-ban s-szer, V-ben pedig r-szer, így ekkor is 0 a tag adaléka az U-V különbséghez. Mivel ez az indirekt feltevés szerint a polinom minden tagjára teljesülne, így ellentmondásra jutottunk azzal, hogy ez a különbség pozitív. A polinomban tehát szerepelnie kell az x1x2...xn tagnak nemnulla együtthatóval. Ezzel a feladat állítását igazoltuk.
2Elmondhatók volnának megoldásaink enélkül az egyszerűsítés nélkül is, csak a szöveg válnék sokkal bonyolultatbbá.