Az edényfal, valamint a vízmolekulák közötti adhéziós erőviszonyok már meghatározzák, hogy mekkora szög keletkezik az edényfal és a folyadékfelszín találkozásánál. E szög úgy kapható meg, hogy a folyadékfelszínnek az edény falától $6\cdot {10}^{-6}$ cm-nél nem messzebb levő molekuláira az erők egyensúlyát követeljük meg, és kiderül, hogy ez csak egy jól meghatározott szögértéknél teljesül.
Minél jobban távolodunk az edényfaltól, a folyadékszint annál inkább ,,vízszintes'' lesz. Az adhéziós erő itt már megszűnt. Azonban a teljes folyadékszint mentén tovább működnek a kohéziós erők. Ezen ‐ ugyancsak $6\cdot {10}^{-6}$ cm hatósugarú ‐ erők bonyolult mechanizmus útján ,,folyadékhártyát'' képeznek. E folyadékhártyát a kohéziós erőre visszavezethető felületi feszültség minél kisebb felületűre igyekszik formálni.
E második erőhatás az, mely tehát meggátolja, hogy az edényfalnál adott szögű folyadékfelszín hamar vízszintessé formálódjék.
Ellentmondás természetesen nincs. A kohéziós erő ugyanis a faltól tetszőlegesen távol, a folyadékfelszín minden pontján működik, és részt vesz annak kialakításában.